Megrontásom tanulságos története 2. rész

Kiderült, hogy nemcsak engem léptettek elő, hanem anyámat is elküldték egy három hetes angliai továbbképzésre. Mivel apám napestig a számítógépe képernyője előtt gubbasztott, igazából egyedül maradtam. Új ruhákat kaptam, elküldtek egy szépségszalonba. Amikor először, igazi magas sarkúba, miniszoknyába, combfixbe mélyebben kivágott blúzba végigsétáltam a folyosón begyűjtöttem pár elismerő pillantást. Már nem szégyelltem magam. Egyre jobban élveztem, hogy szép vagyok, hogy tetszem másoknak.
Vivien kedvesen bánt velem, és tartotta a szavát. Eleinte megkönnyebbültem, majd lassan megfordult a dolog. Olyan jó volt mellette lenni, beszélgetni vele. Álmaim visszatérő vendégeként, már az is felderítette a napomat, ha csak rám mosolygott. Nagyon megijesztettek az érzéseim! Nem lehettek szerelmes egy nőbe – mondogattam magamba.
Egyik reggel magához hivatott:
– Ezt neked vettem – mondta és egy kis dobozt csúsztatott elém. Kinyitottam, egy gyönyörű nyaklánc volt benne
– Köszönöm – ért fülig a szám – csodálatosan szép. Biztos, hogy megérdemlem?
– Persze. – simogatta meg hajamat – Meg aztán amikor eljössz a szülinapi bulimba ne bizsuk legyenek rajta.
Nem bírtam türtőztetni magam – a nyakába ugrottam és úgy csókoltam, mintha nem létezne a holnap. Amikor elhúzódtam tőle, a szemei színtiszta zöld lánggal égtek.
– Köszönöm!
Megint megcsókolt, lágyabban és fájdalmasan finoman.
– Nincs mit.
A kezemet a csípőjére csúsztattam, és a fejemet a mellkasára hajtottam.
– Szeretnék a tiéd lenni. – suttogtam.
– Nem lehet – mondta
– Miért? – kérdeztem sírásra görbülő szájjal.
– Megígértem neked – mosolygott. és úgy kapott az ajkaim után, mint aki hetek óta nem evett. Ebben a csókban nem volt semmi lassú. Ez a csók új szintre emelte a csábítást.
Hagytam, hogy egész lényem felolvadjon a csókjában, ami nem is volt annyira nehéz, hiszen úgy ivott belőlem, mint akitől túlságosan hosszú ideig vonták meg a vizet.
A kezét a csípőmre tette, és közelebb vont magához. Karjaimat a nyakába fontam. Elindult velem, az ereim pedig lüktető tűzzel teltek meg. Lábával az ajtót és bementünk az irodája melletti parányi pihenő szobába. Letett az ágyra, én pedig hanyatt dőltem a közepén.