Karrierépítés másodosztályon

A kerekek egyhangú kattogását csak a fel – felcsendülő manelék (olyan román mulatós zene) trágár ritmusai törték meg. A vonat ragadt a koszttól, a budija veszélyesebb volt, mint egy gázkamra és mindezek tetejébe nemrég egy igen „vidám” társaság szállt fel a szomszéd kupéba. Végül is megérdemlem mindezt. A bíróság három napja mondta ki válásom, pontot téve egy undorító per végére. A volt férjem sztárügyvédje egy haszonleső, frigid és semmirekellő nőszemélyt faragott belőlem, aki meg sem próbált igazi otthont teremteni a nálánál húsz évvel öregebb, keményen dolgozó üzletember számára. Summa summarum nem kaptam semmit. Itt állok hát, pontosabban ülök, 32 évesen, munka és lakás nélkül, lelkileg felkészülve az újabb megaláztatásokra, amelyeket majd a szüleim zúdítanak rám, amikor beköltözöm hozzájuk.
– Baszd meg – tépték fel az ajtót – lefekszem. Nekem holnap már melóznom kell. – Ekkor látott meg engem. – Bocsi. Van itt szabad hely?
– Aha – bólintottam, mást nem igazán tehettem, mert láthatóan csak egyedül voltam.
– Okés – dobta le magát a szemközti ülésre – Radu vagyok, téged hogyan szólíthatlak csinibaba?
– Andrea – válaszoltam, és készültem levenni a lábam az ülésről, de ő rátette a kezét.
– Hagyhatod nyugodtan. Elférünk itt kettecskén. Kérsz egy kis piát? – vett elő egy laposüveget a zsebéből.
– Hát – kezdtem, de aztán eszembe jutott, hogy az ügyvéd szerint alkoholista is vagyok, így elvettem és nagyot húztam a maró, talán szilvaízű valamiből.
– Nem rossz – vigyorgott – szerettem a vagány csajokat. Vajon – csúsztatta feljebb kezét a combomon – másban is ilyen bátor vagy?
Belementem a játékba. Előredőltem, hogy szemügyre vehesse a felsőmből minduntalan kiszabadulni akaró melleimet és megkérdeztem: – Mire gondolsz? A férjem köreiben mozgó pasik talán illedelmesebben szemezgetetek volna kebleimmel, de szerencsére nem zavartatta magát.
– Jó kis lökhárítók – húzta ki magát.
Miközben az izmos, meztelen (csak egy rövidgatya és teniszcipő volt rajta) felsőtestén lefutó izzadságcseppet bámultam, megint erőt vett rajtam a világvége hangulat. Hová is süllyedtem! Pár hónapja, még milliomosok versengtek azért, hogy kezet csókoljanak nekem, színészekkel és művészekkel vacsoráztunk most egy büdös paraszttal bájolgok.