Aki jól kártyázik

A férfi rettenetesen unta magát a birtokon. Két éve költözött a kúriába, amihez hatalmas földek és erdők tartoztak. A kusza, rendezetlen birtok – és pénzügyeket már az első tavasszal elrendezte. A nagyapjától örökölte a területet és a hozzá tartozó „poklot”, ahogy a családban nevezték a környéket, de leginkább az embereket. A parasztokat buta és mindenféle ostoba hiedelmektől félő gyülekezetnek tartották a többiek, de ő egészen jól szót értett velük.
Miután megszervezte a birtokot és a hozzá tartozó embereket, a következő évben a birtok közepén lévő házat építtette újra. Gyönyörű szép, világos, boltozatos, de legfőképp divatos lett. A falu lelkésze és a bíró rendszeresen jártak hozzá ebédre, illetve a rokonai is felkeresték nyaranta. Elismert, sikeres ember lett belőle. A nagynénje, aki felnevelte elismerően szólt róla, már csak egy feleségért imádkozott a teremtőhöz.
A férfi azonban hajthatatlan volt házasság téren. Ennek pedig egyetlen oka volt: rajongott a női nemért és nem akarta hozzáláncolni magát egyetlen személyhez sem.

A nyár az utolsókat rúgta, az összes rokona egy hete visszaköltözött a városba. Egyedül maradt és rettenetesen unatkozott. Amikor a szolga belépett a könyvtárba, éppen erotikus verseket olvasott fel magának és a porosodó többi kétezer kötetnek.
– Levele érkezett, uram – közölte a szolga és kimért pontossággal az asztalra helyezte a borítékot, majd egy levélvágó kést tett mellé.
– Köszönöm – válaszolt a férfi. – Felolvasná, kérem?
A szolga kibontotta a levelet, átfutotta, majd hangosan közölte a tartalmát:
– A Lucaffy leány invitálja Önt ma estére magához vacsorára. Az írja még, hogy ott vendégeskedik nála az egyik kuzinja. Kéri az urat, hogy vigyen magával a tavalyi borból, abból a finomból – a szolga felpillant a levélből és az urára néz, majd hozzáteszi: – Az utóirat azt írja, hogy a Papának sajnos hirtelen el kellett utaznia és a két védtelen hölgyet egyedül hagyta. Uraságodnak lovagi kötelessége, hogy a hölgyek kérését teljesítse.
A szolga átadta a levelet az urának.
– Készítsem a kocsit? – nézett kérdőn a férfira.
– Mindenképp – válaszolta az kurtán és kissé bosszúsan. – És azt a is keresse elő! Remélem nem itták fel Dénesék mindet a múltkor.