Kör/forgalom

A mozgólépcső-csúcsra érve már láttam Schwartz fejét. Pillanatokkal később a többiekét is. Persze... én vagyok megint az uccsó. (Mint majdnem mindig, csessze meg. Már mindjárt kilenc)
A brancs már összeállt mire megérkeztem a míting pontra. Besasszéztam a körbe smaci ide-oda a csajoknak, pacsi a csatároknak.
– na a későn kelők, beértek mi? – morog Csárli
– ühüm, idősebbek előbb is abbahagyhatják – jattolok vele
– Na, mi lesz? Körforgalom? – rugózik Schwartz – vaaaagy... Florida Zsuzsikának? – pusszant Zsú fülére.
Ezek a nagy péntek délutáni problémák itten. Hova csapódik a banda. Pár helyről már kitiltottak, van amit mi untunk meg. Tormához most nem megyünk... mert nem. Különben is a muterjától enyhén parázunk. (Trisa néni egy jutasi őrmester és egy hiéna keveréke, bár... fergeteges mennyiségű rakott krumplit tud szerkeszteni, ha olyanja van neki. )
Hátakkor Körforgalom lesz. Közkívánságra. Felugrunk három megálló sárgára, és csekély feltűnéssel igénybe vesszük a díjköteles járművet díjmentesen – ahogyan ezt Pami szereti vicsorogva mondani.
Évek óta lógunk már együtt. A kemény mag persze az öt csatár: Csárli, Schwartz, Torma, Fülibá, meg szegénységem. Na jó, Csili és Pam... ők is mag, olyan csaj-mag. Vagy utánfutó, vagy muszájhogycsajislegyenmindíg. És aztán vannak a többiek is persze. Mindig csapódnak meg kiesnek. Ha jól számolok, most tizenegyen lehetünk.
Na, várjunk csak, ez hogy lehet? Csárli-Pam... Sch-meg az izé cökke... Torma-Csili... (egen a csilis torma páros) Füli meg a két fura csaj... éééén az tíz. Aha, ott az a sátorfejű fazon.
– Te ki vagy? – bököm felé a kezem leplezetlen barátsággal.
– Háj! szbizi hábrám, Torma spanja – hadarja alig értem.
Nem fárasztom magam azzal, hogy visszakérdezzem KI VAGY? annyira nem fontos. Nálam sátorfej lesz, mert sirály a sérója.
– Hááááj – húzom meg a hájat, mert utálom ezt a hitvány hájalást. – Én vagyok a Szerdzsó a barátaimnak, neked Rezső.
– Megbeszéltük – bólint sátorfej – mondták.
– Mondták? Mi a szóbeszéd? – kíváncsiskodom.
– Hááát – húzza sátorfej (mint a háááj... már csipálom a felnyalt búráját) – öntörvényű vagy.
– Aha... öntörvényű – ízlelgetem a szót – olyan fura... faszfej... mi?
– Te mondtad – vágja rá vállrándítva.
Vigyorra húzódik a szám széle. Na nem nagyon, csak kicsit.
– jól van kamám, jól mondták. Mi tagadás... ÉN VAGYOK A FALU ROSSZAAAAA
– EGYEDÖÖÖÖL – kontrázzák a csatárok.