Emlékezetes vizsga

Ma is egy hosszú és fárasztó vizsgáztatáson voltam túl. A téli vizsgaidőszak a vége felé közeledett és egyre kevesebb sikerélményt adott: sajnos a kevésbé szorgalmas diákok maradtak az utolsó napokra. Szinte minden időpontot ki kellett használni: különösen kellemetlen volt a péntek délután, amikor már mindenki hazafelé igyekezett volna. Ráadásul éppen aznap volt a negyvenedik születésnapom, este a férjemmel és a barátokkal eltöltendő vacsorára is készülnöm kellett. De még nem mehettem el az egyetemről: bár igyekeztem és délután négy órára valamennyi vizsgázó befejezte – ilyen vagy olyan eredménnyel –, nem sokkal azelőtt azonban az egyik hallgató telefonált, hogy vonattal érkezik, amely késik, így kénytelen voltam még várni.
A szabályaink szerint, ha csak egy hallgató marad, az oktatón kívül még valakinek a teremben kell maradnia. Ezt egyébként úgy oldjuk meg, hogy az utolsó előtti vizsgázó megvárja az utolsót – most viszont a korai befejezés miatt mindenki hazament és az egyik tanársegédet kértem meg, hogy maradjon. Amikor azonban eljött az öt óra és a késedelmét üzenő hallgató megadott mobilszáma kikapcsolt állapotot jelzett, a kollégámat hazaküldtem, hiszen úgysem érkezik már senki.
A dolgozószobámban volt mosdókagyló, így megmosakodtam és átöltöztem. Elegánsan szoktam öltözni, ugyanúgy blúzt, szoknyát és blézert vettem fel, de azért észrevehetően ez már nem a „hivatalos” elvárt vizsgáztatói öltözetem volt: a felső élénk színű, virágmintákkal díszített, a szoknya is világos. A vizsgáztatáskor viselt fekete-fehér kosztüm összeállítást vállfára akasztottam, betettem a szekrénybe. Gyakran öltöztem így itt át, ha az utcára már másik, kényelmesebb ruhában akartam kimenni.
Közben elgondolkoztam az életemen: negyven éves leszek, nagyon hamar eljött ez az életkor – vajon az öregedés következik? Kicsit tartottam mindig ettől a születésnaptól. Nem panaszkodhattam volna, mert jó munkám volt, a férjem jól keresett, egy családi házban éltünk, sokat utaztunk és szórakoztunk – ugyanakkor nagyon hiányzott a közös . Évek óta hiába próbálkoztunk. Minden lehetséges vizsgálaton részt vettem már, a férjem viszont nem volt hajlandó magát megnézetni. Ő biztosan nem lehet terméketlen, mondta.