Távkapcsoló

– Allie! Hol a távkapcsoló?
– A kávézóasztalon! – kiáltotta vissza a húgom a konyhából.
Hallottam hogy a hűtő körül matat. Valószínűleg újabb szendvicset csinál magának. Folyton mondom neki hogy vigyázzon a szénhidráttal, de kocogásmániás volt és napi két mérföld futás mellett mellékhatások nélkül annyit ehetett amennyit akart.
A kávézóasztal egy masszív, európai stílusú fém-üveg bútordarab volt, amit apa az egyik üzleti útjáról hozatott haza. Megnéztem, de nem volt ott a kapcsoló. Megnéztem a kanapé két oldalán levő asztalkákat is, de ezeken sem találtam. Ez lehangoló volt, mert ha nincs távkapcsoló, nincs film. A Blu-Ray lejátszónak a bekapcsológombot leszámítva nem voltak gombjai. Ki – és be lehetett kapcsolni, de csak ennyi.
– Nincs ott. Gyere segíts keresni!
Allie betrappolt a konyhából. Ahogy sejtettem: egy tányéron szendvics volt a kezében.
– Emlékeztess majd hogy vegyünk majonézt! – mondta.
– Segítenél?
– Nyugi! Nem sétálhatott el.
Letette a tányérját az asztalra és csatlakozott a vadászathoz. A következő negyedórát kereséssel töltöttük. Allie benézett a bútorok alá én pedig a díszpárnákat emeltem meg. Kerestük a konyhapulton, az ebédlőasztalon, a TV állvány mögött, mindenhol ahol el tudtuk képzelni, de üres maradt a kezünk. Allie végül egy feladó sóhajjal a fotelbe vetette magát és egyik lábát a karfára lendítve azt mondta:
– Ez szívás!
– Nem mondod! Egyébként nincs olyan gyanúd hogy apa szándékosan dugta el?
– Miért tette volna?
– Mert ő apa. Emlékszel amikor eldugta az egyenruhádat?
– Aha... és amikor elvette az ágyneműt az ágyadról és megpróbált meggyőzni arról hogy azért nem látod őket, mert új szemüvegre van szükséged?
Önkéntelenül feljebb toltam a szemüvegemet az orromon és hozzá hasonlóan elvigyorodtam. Egy évvel volt csak nálam fiatalabb, de a lelke mélyén gyerek maradt. Valahogy a középiskola sem ölte ki belőle.
– Igazad lesz... valószínűleg szórakozik velünk. Le merném fogadni hogy a szobájában rejtette el. Nézzük meg! – folytattat Allie.
Én tétováztam.
– Nem hiszem hogy oda tette. Nem szereti ha a holmijai közt turkálunk miközben nincs itthon.
– Talán fél hogy felvesszük valamelyik vénemberes alsónadrágját?
Elnevettem magam. Apa negyvenes létére jól tartotta magát, de a boxerei kétségkívül borzalmasan néztek volna ki rajtunk.
– Privát szféra. Te sem szeretnéd ha a szobádban kutogatna.