Lányka a nagyvárosban - Bevezetés

Tizennégy éves koromban elszöktem otthonról, mert apa, amikor megtudta, hogy megint megbuktam nagyon elvert. Szerencsém volt, mert felvett egy kedves TIR sofőr, aki bár csak pár szót beszélt magyarul megértette, hogy Pestre akarok menni. Az egyik megállóba vett nekem kaját és egy kis üveg unikumot, hogy átmelegedjek. Fincsi volt minden, és teli gyomorral rögtön sokkal jobban éreztem magam. Ekkor elkezdett ölelgetni és puszilgatni. Először kicsit fura volt, szúrt egy picit a bajusza, de amikor a lábam közé tévedt a keze kezdtem jobban érezni magam. Felhajtotta a szoknyámat és a bugyimon keresztül simogatta a nunimat. – Nézd mit mutatok – mondta, és lehúzta a sliccét. Előbukkant a farka. Nagyobb volt, mint apáé, amit egyszer véletlenül meglestem. Rátettem a kezem és elkezdtem simogatni. Selymes volt a bőre és apró gyöngyöző cseppek bukkantak elő a végéből. – Kóstolni meg. – suttogta remegő hangon, mire én ráhajoltam és nyelvem hegyével megérintettem. Olyan semmilyen íze volt, csak az erős dezodorának a szagát éreztem. – Még, még, nyalni, mint a fagyit – sürgetett.
Ezután kissé a számba tolva csókolni kezdtem a farkát, úgy mintha csak egy nyelv lenne. Eközben dákója egyre jobban megdagadt a számban, már-már alig bírtam nyelvemmel megkerülni. – Szopi szopi – nyögte. Szorosabbra zártam az ajkaimat a rúdja körül, és letoltam a torkomra, ameddig csak bírtam. Közben felnéztem az arcára. Leírhatatlan volt a boldogságom, amikor láttam, hogy behunyt szemmel élvezi a munkálkodásomat. Ez felbátorított, és magabiztosan elkezdtem csúszkáltatni a farkát a számban. Ki – be, ki – be. Egyre több lé jött ki belőle, de nem volt undorító. Sőt! Az jutott eszembe, hogy most olyat csinálok, amit csak a nagylányok szoktak, és ez baromi klassz volt. Hirtelen megrándult és a számat elöntötte valamilyen furcsa nyúlós picit sós folyadék. – Köpd ide – tartott elém egy zsepit.
Hajnalban érkeztünk a fővárosba. Én végigaludtam az utat, így kipihentem ébredtem. Búcsúzóul adott még egy puszit és egy ötezrest majd elváltunk. Fanni nénihez igyekeztem, aki, amikor csak meglátogatott minket nagyon kedves volt velem. Sajna anyukám féltestvére csak nagyon ritkán jött hozzánk. Felszálltam a hármas metróra és a végállomásig mentem vele.