Hajnali találka

Már sok – sok éve történt, hogy volt egy házaspár, Ákos és Ica, akikkel nagyon jó baráti viszonyban voltunk. Jóban, rosszban együtt voltunk, segitettük egymást, sok közös programot szerveztünk. Szerveztünk? Talán inkább mindig spontán jöttek a jó kis összeruccanások. Halászléfőzés a szabadban, kirándulás az erdőben, leruccanás a Balatonra stb. Találkoztunk, hol náluk, hol a mi lakásunkban. Ilyenkor iszogattunk, elmeséltük egymásnak a gondjainkat, ami a munkahelyen, vagy az élet más területein történt velünk. Humorizáltunk, nekem főleg a férfiak humora tetszett. Mindig nagyon rendesek voltak velünk, de ez a dolog ránk is vonatkozott. Sokszor találkoztunk, amikor a gyerekeink megszülettek, akkor is. Egy – két év elteltével jöttem csak rá /illetve addig nem is akartam erre gondolni, mert szerettem a férjemet/, hogy valahogy többet gondolok Ákosra, mint amennyit normálisan kellene. Többször álmodtam arról, hogy milyen jó lenne vele szexelni, és elképzeltem az egész jelenetet. De elfolytottam magamban ezt az érzést, mert lehetetlennek tünt az, hogy találkozzunk és szeretkezzünk több dolog miatt is. A férjem nagyon féltékeny volt, csupán azért, mert szép nő voltam, /ezt ő mondta/ ok nélkül. Minden szabad időmet figyelemmel kisérte. Nem volt tőle egy szabad percem se. Másrészről sok közös ismerősünk volt a környéken, ahol laktunk. Szóval a lebukás veszélye iszonyatosan nagy volt. Persze szerettem a férjem, és nem is akartam arra gondolni, hogy megcsalom. Kis idő mulva elköltöztünk egy másik városba. De igy is elutaztunk egymáshoz bizonyos időközönként. Még ekkor is voltak közös programjaink. Amikor egyszer náluk voltunk, az Ákos szabadidőruhájának ágyéki részénél valahogy akkor feltünt az ott lévő dudorodás. És úgy éreztem, hogy nagyon megkivántam őt. és ott és akkor szeretkezni lett volna kedvem vele. Már igazából csak arra tudtam gondolni, milyen jó lenne hozzáérni a testéhez, átölelni stb. De ismét csak ennyiben maradt a dolog. Megint eltelt egy kis idő, amikor Ákos is abban a városban talált munkát, ahol mi laktunk. Ő már ott dolgozott, de a család még nem tudott odaköltözni, csak egy – két hónap múlva. Ákos majdnem mindennap nálunk volt és ott vacsorázott. Észrevettem, vagy megéreztem a jeleit, hogy ő is kiván engem, csak nem voltam biztos benne, hogy igaz lehet.