Szobatársam anyukáját zsaroltam 2. rész

Még aznap este azon agyaltam, hogy milyen jó lesz nekem egy hét múlva. Elterveztem mindent.
A kollégium egy rég elfeledett tetőtéri termét szemeltem ki helyszínnek, egy régi szabadidőterem, amiben egy régi kopott biliárdasztal van.
Mivel se golyók, se dákó nincs, és még a vászon is ki van rajt szakadva, senki nem használja, az új diákok meg nem is tudnak róla.
Másnap elkértem a kulcsát a portáról, amit le is másoltattam. Így nem zavar minket senki, és azt sem tudják, hogy ott vagyunk.
Hamar elment a hétvége, vasárnap Marci is visszaért, Kata nem jött fel, csak kirakta a fiát.
Kitaláltam, hogy megpróbálok össze spannolni Marcival, ami egész jól ment.
Már alig vártam a szombatot, hogy levadásszam az anyukáját.
Csütörtökön közölte, hogy marad a kollégiumban hétvégére, mert a szülei elmentek vidékre.
Igaz hogy már otthon kéne lennie, de mivel jóban lettünk ezért itt marad. Úgy is kíváncsi, hogy milyen itt egy hétvége.
Reméltem, hogy ez valami kibúvó szöveg. De majd szombaton kiderül.
Aznap még felmentem a biliárdszobába, és rendet raktam, letisztogattam mindent.
Egész végig arra gondoltam, hogy mi fog történni holnap, és hogy milyen kár hogy csak egy lehetőségem van megdugni a nőt.
Vagy mégsem? Ahogy pakoltam le a fotelből a sarokba megláttam egy régi számítógépet web kamerával. Bingó.
Ráment a péntekem, de életet leheltem bele, újratelepítettem, és felraktam rá pár programot. És a számítógép teremből szereztem még egy kamerát.
Nem volt csúcs technika, de a célnak megfelelt. Beállítottam a kamerákat, és elrejtettem őket.
Már csak el kell indítani.
Eljött a szombat. Megint pár szál cigim bánta, de Marcit eltávolítottam a kollégiumból, nehogy összefusson anyukával.
Dél előtt pár perccel lementem a parkolóba, egy telefonnal, a kulccsal, és egy doboz kotonnal a zsebemben.
De előtte felugrottam a szobába és elindítottam a felvételt.
Pontosan délben, begördült a jól ismert fehér terepjáró. Nyílt az anyós oldali ajtó Kata kiszólt.
– Szállj be.
Nem tétováztam. Beültem, a klímás kocsiba.
– Pontos vagy, ezt szeretem.
Kata nem értékelte a mondandómat, és rögtön a tárgyra tért.
– Nézd, intézzük el ezt az ügyet másképpen. Rosszul mértem fel a helyzetet.
Gondoltam megjött az esze, és rájött, hogy elérem, amit akarok. De folytatta.
– Egy kollégista élete elég szűkös. Én jobbá tudom tenni. Felejtsük el a mi kis üzletünket, és kössünk egy másikat.