Delfinárium
– Tán csak nem belezúgtál abba a rusnya állatba?
A lány mérgesen fordult el a medencétől a harsány röhögés irányába. "A mocskos szájú Ron az már megint. Ennek nincs jobb dolga, mint engem figyelni? "
– Törődj a saját dolgoddal, hülye bunkó! – replikázott, aztán visszafordult a víz felé. Telt cseresznyeszín ajkai remegtek a dühtől. Gyakran meggyűlt a baja Ronnal. A fickó nem volt egy kimondott értelmiségi, és ráadásul semmi diplomáciai érzék sem szorult belé. Laura szívből utálta őt. Nem azért, mert az intelligencia szintje nem ütötte meg a nyolcvanat sem; sokkal inkább az a nyílt nyálcsorgató pillantás, amivel szinte levetkőztette a csinos lányt volt az, ami kiváltotta ellenszenvét. Igaz a szoros polár-ruha nem is tudta eltakarni Laura karcsú derekának, viszonylag széles, de arányos csípőjének, telt ruganyos melleinek körvonalát a mohó szemek elől, néha már teljesen meztelennek érezte magát. Undorodva gondolt arra, hogy mit tenne vele ez a visszataszító külsejű és lelkű ember, ha nem félne annyira Laura apjától, aki mindkettejük főnöke is volt egy személyben.
– Inkább foglalkoznál velem kicsikém, mint azzal a bazi nagy hallal! Én is tudnák ám így csóválni a farkammal!
Laura idegesen simította hátra a szemébe hulló göndör szőke hajfürtjét. Belenyúlt a medencébe, és a hideg sós vízzel végigmosta arcát, hogy lehiggadjon, mielőtt valami meggondolatlan dolgot válaszolna Ronnak. Azonban amint meghallotta a reszelős hangot hahotázni, a hideg futott végig a hátán, és úgy érezte, nem tudja tovább magába fojtani dühét.
– Na ide figyelj, te perverz disznó! Ha te lennél az egyetlen férfi is ezen a kibaszott világon, akkor is szívesebben feküdnék le egy kalap lószarral, mint veled! És megjegyezhetnéd már, hogy a delfin az nem hal, hanem emlős, te tyúkagyú! Tudod, olyan, mint te, csak sokkal szebb és jóval több esze is van.
Laura maga is meglepődött azon, hogy így letorkollta a nagydarab segédmunkást. Régebben mindenki kedves, nyíltszívű lánynak ismerte, most mégis úgy beszélt, mint egy kocsis. Nagyot változott az elmúlt évben, egész pontosan az édesanyja halála óta. Az addig mindenre nyitott kislányból néhány hét alatt lett zárkózott tizennyolc éves felnőtt, akinek a család gondját is magára kellett vennie.
A lány mérgesen fordult el a medencétől a harsány röhögés irányába. "A mocskos szájú Ron az már megint. Ennek nincs jobb dolga, mint engem figyelni? "
– Törődj a saját dolgoddal, hülye bunkó! – replikázott, aztán visszafordult a víz felé. Telt cseresznyeszín ajkai remegtek a dühtől. Gyakran meggyűlt a baja Ronnal. A fickó nem volt egy kimondott értelmiségi, és ráadásul semmi diplomáciai érzék sem szorult belé. Laura szívből utálta őt. Nem azért, mert az intelligencia szintje nem ütötte meg a nyolcvanat sem; sokkal inkább az a nyílt nyálcsorgató pillantás, amivel szinte levetkőztette a csinos lányt volt az, ami kiváltotta ellenszenvét. Igaz a szoros polár-ruha nem is tudta eltakarni Laura karcsú derekának, viszonylag széles, de arányos csípőjének, telt ruganyos melleinek körvonalát a mohó szemek elől, néha már teljesen meztelennek érezte magát. Undorodva gondolt arra, hogy mit tenne vele ez a visszataszító külsejű és lelkű ember, ha nem félne annyira Laura apjától, aki mindkettejük főnöke is volt egy személyben.
– Inkább foglalkoznál velem kicsikém, mint azzal a bazi nagy hallal! Én is tudnák ám így csóválni a farkammal!
Laura idegesen simította hátra a szemébe hulló göndör szőke hajfürtjét. Belenyúlt a medencébe, és a hideg sós vízzel végigmosta arcát, hogy lehiggadjon, mielőtt valami meggondolatlan dolgot válaszolna Ronnak. Azonban amint meghallotta a reszelős hangot hahotázni, a hideg futott végig a hátán, és úgy érezte, nem tudja tovább magába fojtani dühét.
– Na ide figyelj, te perverz disznó! Ha te lennél az egyetlen férfi is ezen a kibaszott világon, akkor is szívesebben feküdnék le egy kalap lószarral, mint veled! És megjegyezhetnéd már, hogy a delfin az nem hal, hanem emlős, te tyúkagyú! Tudod, olyan, mint te, csak sokkal szebb és jóval több esze is van.
Laura maga is meglepődött azon, hogy így letorkollta a nagydarab segédmunkást. Régebben mindenki kedves, nyíltszívű lánynak ismerte, most mégis úgy beszélt, mint egy kocsis. Nagyot változott az elmúlt évben, egész pontosan az édesanyja halála óta. Az addig mindenre nyitott kislányból néhány hét alatt lett zárkózott tizennyolc éves felnőtt, akinek a család gondját is magára kellett vennie.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 6 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Tom57
2024. február 15. 00:39
#8
Furcsa egy írás.
1
j
joe013
2018. október 18. 20:49
#7
érdekes történet folytatni kell!!
1
s
sunyilo
2018. október 16. 20:17
#6
Az utolsó mondatban az igazság. Érdemes folytatni...
1
v
veteran
2018. október 16. 17:10
#5
Álomnak jó.
1
c
cscsu50
2018. október 16. 10:40
#4
érdekes álom.
1
f
feherfabia
2018. október 16. 05:58
#3
Érdekes történet!
1
a
A57L
2018. október 16. 03:56
#2
Nagyon érdekes álom.
1
T
Törté-Net
2018. október 16. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1