Párizsi kiküldetés 1. rész

Magamról röviden annyit, hogy Erikának hívnak, 32 éves vagyok, van egy kislányom, és hét éve vagyok házas. Egy gyógyszeripari cégnél dolgozom, férjem állatorvos. Nagyjából 170 cm a magasságom, viszonylag jó alakom van, és bár mások helyesnek tartanak, nekem mindig önértékelési problémám volt. Nagyon formás fenekem van, erre a testrészemre mindig büszke voltam, a melleim átlagosak.
Férjemet még egyetemi éveim alatt ismertem meg, amolyan első szerelem volt a mienk. Most is szeretem, bár az évek alatt változott a kettőnk kapcsolata. Szexuális életünk elég jó bár az esetek kisebb részében tud a férjem eljuttatni a csúcsra. Ez bár zavarja őt, de meg tudom nyugtatni, hogy nekem elég az is, ha együtt vagyunk. Nem teljesen igaz ez, de ezen eddig nem sikerült változtatni.
Nemrég kezdett el a cégünknél dolgozni egy orvos részmunkaidőben. Zolinak hívják nagyon helyes, 35 éves, és ha jól tudom, nem olyan régen ment szét a feleségével. Több facér kolléganőm is próbált már rányomulni, mindeddig sikertelenül. Nem sok közös munkánk van, de ha néha szóba elegyedünk, mindig zavarban vagyok mellette. Kedves, figyelmes férfi, aki korábban teljes munkaidőben családorvos volt, de ebből nálunk nem lehet megélni. Bevallom, volt már arra példa, hogy a férjemmel való együttlét közben rá gondoltam.
Cégünk minden évben jutalom jelleggel kioszt külföldi utazásokat. Ezek bár szakmai konferenciák, de nem komolyak, ezért mindenkinek van hozzá kedve. Ebben az évben egy kolléganőmmel, Klárával volt lehetőségünk elmenni Párizsba. Nagyon örültem, mert eddig még nem voltam ott és ez nagy élménynek ígérkezett. Anyósom erre az időre eljön és vigyáz a kislányunkra, így a férjem munkájába az én kiutazásom nem zavar majd be. Pár nappal az indulás előtt tudtam meg, hogy Zoli is velünk tart, ami kicsit meg is lepett. Kb fél éve van a cégnél és nem szoktak kezdő munkatársak ilyen ajándékokat kapni. Klára nagyon örült a hírnek, mondjuk én is, de én ezt azért nem mondhattam. Közben zavart is, mert arra gondoltam, ha Klára lecsap rá és összejönnek, akkor én figyelhetem, ahogy turbékolnak. Viszonylag gyorsan eltelt az utunk, már délután egy órára a szállodában voltunk. Mi Klárával egy szobába kerültünk, Zoli egyedül volt.