Nyári színházi kalandok 2. rész

Szinte hangtalanul suhant az autó a kellemes nyári éjszakában. Dinamikusan, de a szabályokat betartva siettem a belvárosba. A lehúzott ablakon keresztül friss levegő ömlött be és kellemesen lehűtötte a korábbi szex után felhevült testemet. Sietnem kellett, mert Anettel való kalandom tovább tartott, mint terveztem. Nem szerettem volna, ha kérdésekre kell felelnem Klárinak, hogy miért is maradtam el, olyan sokáig. Miközben az esetleges válaszokat pörgettem a fejemben, bevillantak a Főnökasszonnyal töltött kellemes percek képei. Micsoda egy fasz éhes kis vadmacska volt. Komolyan meg kéne ezt ismételni egyszer, amikor több időm lenne elmélyülni benne. Ki gondolta volna, hogy ilyen kis tüzes lesz. Ákos! Koncentrálj! Most le kell nyugtatnod a gondolataidat. Természetesen kell viselkedned, mintha semmi nem történt volna.
Amikor beértem a belvárosba, szerencsésen találtam egy parkoló helyet, majd felhívtam Klárit, hogy hova menjek. Enyhén spicces volt a hangja a telefonban, ezek szerint a színházban fogyasztott után még ittak valamit. Az pont jó lesz, jó társaságban remélhetőleg nem vette észre, hogy kicsit tovább voltam el. 5-10 perc séta után beléptem a helyre és rögtön tapasztaltam, hogy emelkedett a hangulat. Szerencsére nem volt olyan nagy a tömeg, úgyhogy gyorsan megtaláltam Kláriékat, akik már javában és folyamatosan csacsogtak.
– Szia, Édesem. – borult a nyakamba Klári.
– Sziasztok, lányok, jó a hangulat? Azt látom, hogy Klárinak sikerült ellazulni.
– Hát persze, hogy jó. – mondta az egyik kolléganő.
– Pihenünk, , és közben kacérkodunk a férfiakkal. Ennél jobbat nem is tudok jelenleg elképzelni. – mondta Flóra, majd felállt és elindult a mosdó felé, de közben rám mosolygott.
– Ákos, nem baj, ha még maradunk kicsit? Olyan régen szórakoztunk már a csajokkal. – kérlelt Klári.
– Dehogy is baj, érezzétek jól magatokat. Nekem viszont ki kell mennem a mosdóba.
Felálltam és elindultam a mosdók felé. Szerencsémre a férfi mosdónál nem állt sor. Bementem és gyorsan elvégeztem folyó ügyeimet, majd vissza indultam az asztalhoz. Amikor kiléptem a mellékhelységből, Flóra ott várt rám és gyanúsan mosolygott.
– Mizujs Flóra? Nagy a sor a női szakasznál? – kérdeztem viccelődve.
– Nem, már végeztem, csak rád vártam.
– Rám? Miért?
– Olyan fáradtnak tűnsz nekem. – terelte el a témát.
– Hát tudod fárasztó a munka, meg későre is jár most.