Újrajátszás

A kandalló előtt ültünk a nappali padlóján és forró csokoládés bögrével a kezünkben beszélgettünk. Az első félévem vége volt és amikor hazajöttem anya a személyes életem összes apró részletét hallani akarta.
– Hogyan tetszik eddig az egyetemi élet? Új barátok? – kérdezte.
– Vannak. Egy csomó remek emberrel találkoztam. Szobatárssal lakni a maga módján élmény, bár be kell vallanom hogy néha hiányzik az otthon, ahol valaki főzött és mosott rám.
Anya felvonta a szemöldökét és szigorú hangon megkérdezte:
– Csak erre voltam jó?
– Tudod hogy csak vicceltem. Jó függetlenedni egy kicsit.
– Olyan gyorsan felnőttél. Mintha csak tegnap lett volna hogy érted mentem az iskolába, most pedig kész férfi vagy. Büszke vagyok rád.
– Kösz, de azért ne reménykedj abban hogy teljesen megszabadulsz tőlem! Nem valószínű hogy túl messzire megyek a diplomaszerzés után. Kocsival mindig könnyen elérhető leszek.
Anya elmosolyodott és más témára váltott:
– Randevúzol valakivel? Ha igen, akkor minden szaftos részletet hallani akarok!
– Randevúzásról nem beszélnék, de van pár lány akivel jól megértjük egymást. Sajnos túl elfoglalt vagyok, úgyhogy még semmi komoly.
– Van valami amiről beszélni szeretnék. Jóval korábban kellett volna, de nem akartam az a túlságosan féltő és aggodalmaskodó anya lenni, aki megkeseríti a életét.
– Mi lenne az?
Egy kis szünetet tartott majd megkérdezte:
– Szexuálisan aktív vagy?
Látszott az arcán hogy tisztában van vele milyen kérdés ez, mégis feltette. Nyilván valami oka van rá.
– Ez most komoly? Az anyám kíváncsi rá, hogy szexelek-e? Tudom hogy hogyan védekezzek, ha erre akarsz kilyukadni. Nem kell aggódnod!
– Ezt megkönnyebbüléssel hallom. Mindig is okos fiú voltál és csak szerettem volna kihangsúlyozni a meggondoltság fontosságát. Láttam már néhány babát váró diákot a mi egyetemünkön is és enyhén szólva is kihívásokkal teli az életük.
– Kedves hogy aggódsz. Egyébként sohasem tartottalak – ahogy utaltál rá – “túlféltő” anyának. A szexre visszatérve: mindig óvatos vagyok.
– Igazad van. A te korosztályod ilyen téren rutinosabb. Amikor én voltam fiatal, az emberek alig tudták mit kell csinálni, vagy mit hova kell tenni.
– Ja, hogy erre gondolsz? Egy kicsit területre evezünk, de hidd el hogy én sem voltam különösebb szakértő, amikor elkezdtem.
– Ezt úgy mondtad mintha egy szórakoztató történeted lenne.