Orvosi rendelésen

A nevem Gabesz, 19 éves vagyok, a szüleimmel élek Budapesten. Alkalmi munkákat vállaltam érettségi után, de végül sikerült elhelyezkednem egy fűszergyártó cégnél. A felvételihez azonban orvosi vizsgálatokon is részt kellett vennem, prosztatavizsgálat is volt, ami nagyon emlékezetes maradt számomra.
Ennek a vizsgálatnak a történetét osztom most meg veletek.
Nagyon izgultam, főleg amikor megtudtam, beöntést is kapok, mert gyerekkoromban volt egy bélfertőzésem, és ez szerepelt az orvosi papíromon, így mélyebben akartam belém nézni.
– Jöjjön fiatalember, nem kell félni.
Az ápolónő ötvenes, kövérkés fazon, így annyira nem égtem, amikor meztelenül fekve a fenekembe nyomta a tartályhoz tartozó csövet. Belém engedte a sok langyos vizet.
Ezután a WC-én töltöttem félórát, majd megmosakodtam, és a kórházi köntösben vártam, hogy sorra kerüljek.
Már délután három is elmúlt, elkaptam a doki és a segédje beszélgetését, mielőtt bevonultam volna.
– Karesz, nekem el kell mennem a bankba, nem tudnád az utolsó pácienst egyedül ellátni? Gond lenne?
– Á, semmiség, menj nyugodtan. Csak zárd be magad mögött az ajtót, már új beteg a várakozón kívül ne zavarjon.
A másik férfi tette-vett, majd eltűnt a helyiségből, én meg örültem, hogy csak egyetlen ember fog velem foglalkozni.
Amint megláttam a dokit, inamba szállta bátorság, pedig helyes harmincas fazon volt, nagy kék szemekkel, helyes arccal, magas, izmos testet takart a köpenye.
– Gábor, ugye? – mosolygott rám, miközben alaposan megnézett magának. Tetőtől-talpig, a 183 centis, erős, de arányos izomzatú testemet.
– Iigen-dadogtam elvörösödve.
– Nem harapok ám, a nevem, Dr. Smichdt Károly. – lekezeltem vele, majd felfeküdtem a vizsgálóasztalra, a lábaim lelógtak, ő kellemes érintésével feltolta őket. Majd papírhalmaza fölé mélyedt a tekintete a mellettem lévő asztalon.
– No, rendben kezdjünk neki. Nem nagy kunszt, pár perc az egész. – Amikor felállt a doki, akkor láttam milyen magas, nálam is magasabb és szélesebb vállú alak.
– Lazítson – mondta majd a mellkasomra tette a kezét, és lesimogatta a nagy tenyerét egészen a köldökömig. Én nem tudom miért, de roppantul jól esett, bele is borzongtam a dologba, a farkam pedig rémületemre megmozdult, elkezdett felállni.
– Jól esik? – kérdezte szenvtelenül, én pedig egyetlen szót sem tudtam kinyögni, csak még inkább pirosodtam.