Visszaemlékezéseim Petivel 2. fejezet - A kádban

A három fiú még mindig a vendégünk. Előkészítettem az ebédnek valót, és instrukciókat adtam a lányoknak, hogy mit hol találnak, és mit csináljanak. Megkértem őket, hogy segítsenek. Vagyis, szinte ők csináltak mindent, mert én Petivel voltam elfoglalva. Roland és a haverja azt hitték, hogy tegnap éjjel csak beszélgettünk. Hiszen tudja mindenki, hogy nagyon jóban vagyunk. Nagyon jó barátok. De most már szeretők is.
– Szeretnék megfürdeni – mondja Peti.
– Hozok egy törölközőt neked, menj nyugodtan be. Találsz mindent a kád szélén, amire szükséged lehet.
Izgatott vagyok. Érezni akarom őt. Beviszem a törölközőt. Hevesen nekinyomulok, a mosdókagylónak támaszkodik. Nem akarja hárítani a közeledésem, inkább szenvedélyesen tapad ő is hozzám.
– Szeretnék szeretkezni veled – nyögöm.
– De mégis hogyan?
– Még nem tudom.
Ekkorra már lehúztam róla a rövidnadrágot és a boxeralsót is. A farka készen állt, hogy a számba fogadhassam. Finoman leheltem rá a csókjaim. Nyalogattam és szívogattam. Teljesen kikészítettem vele Petit. Nem értette, hogy tudjuk megvalósítani az aktust. Még én sem tudtam semmit. Csak annyit, hogy a kis kopasz, hamvas puncimban akarom érezni az ő merev hímtagját.
– Mindjárt jövök – visszahúztam rajta a nadrágot és becsaptam magam mögött az ajtót.
Odasiettem a lányokhoz: – Figyeljetek, nagyon durva dolgot fogok most csinálni, de rajtatok kívül senki másra nem számíthatok. Kérlek titeket, próbáljátok valahogy lefoglalni a fiúkat. Nekem muszáj lefeküdnöm Petivel.
– Hülye vagy? És mégis hogyan és hol akarod ezt megoldani? Peti fürdeni megy, Rolandék pedig az ebédlőben ülnek a nagy asztalnál – támadt rám Reni. Ugyanis az ebédlőből nyílt a fürdő. Egyetlen fal, egyetlen ajtó választott el minket.
– És különben is, Rolandnak szerinted ez, hogy fog esni? Azért jött le hozzád, hogy lásson, hogy beszélgessetek. Tudod jól, hogy békülni akarna – mondta Niki.
– Azt is nagyon jól tudta, hogy nem akarom látni. Megmondtam neki kerek-perec, hogy csak azért hagyom, hogy jöjjön, mert akkor Peti is útnak indul. Illetve Tibi is meg szeretett volna már ismerni minket – mentettem a helyzetet.
– De...
– Én nem tehetek róla, hogy képtelen felfogni, hogy nem akarok már tőle semmit. Nagyon régóta nem. És ő csak folyamatosan nyomja a szöveget, hogy milyen jó volt régen. A lófaszt volt jó. Folyton idegeskedtem miatta.
– Ez igaz.