Balatoni nyaralás 1. rész

Nyár lévén nagyon vágytam már egy kis kikapcsolódásra, szülők nélkül persze, így hát rábeszéltem a legjobb haveromat, Danit (18), hogy menjünk le a Balatonra, a szülők biztos ide adják a családi nyaralót. Nem is kellett nagyon rábeszélni őket, gondolom örültek hogy egy rövid időre megszabadulnak tőlem és az öcsémtől. Márk ugyanis mikor meghallotta hogy le akarunk menni a nyaralóba Danival, ő is jönni akart, na meg a szülők is rám akarták tukmálni. Szóltam Daninak hogy mi a helyzet, erre megnyugtatott hogy semmi gáz, akkor ő is hozza az öccsét, Tomit, legalább a srácok el lesznek együtt. Úgyis egyidősek, mindketten 14 évesek, én pedig a rangidős voltam a csapatban, a magam 19 évével. Egyébként én Krisztián vagyok, de inkább csak Krisznek szoktak szólítani, így rövidebb, és a Kriszt én is jobban szeretem.
Természetesen rám lett szólva, hogy figyeljek az öcsémre, így hát elég világosan a tudtára adtam, hogy hallgatnia kell rám, amibe ő bele is egyezett. Így hát apám kivitt minket a vonathoz, és már robogtunk is Balatonfenyvesre. Kezemben a kulccsal érkeztünk meg a házhoz, kinyitottam az ajtót, majd elégedetten nyugtáztam, hogy végre megérkeztünk.
– Hát itt vagyunk, ez a mi kis nyaralónk! – mondtam, majd gyorsan lecuccoltunk, és kiszellőztettünk, mert volt némi állott levegőszag a házban. Praktikusabbnak láttam ha mi Márkkal az alsó szinten rendezkedünk be, míg Dani és Tomi kapták az emeleti szobát. A nappali mellett volt a mi szobánk, valamint a konyha, az emeleten pedig Daniék szobája, és a fürdőszoba. A ház vízparti ház, így szerencsére saját Balatonpartunk, vagyis strandunk volt. A kert végéből egy kétoldalt nádassal körbevett kis stég vezetett a vízbhez. Talán ezt szeretem a legjobban a nyaralónkban, hogy ha bármikor fürödni akartam, ki sem kellett mozdulni a házból szinte, csak végigszaladtam az udvaron, és máris csobbanhattam.
– Kész vagy, mindent kipakoltál? – kérdeztem öcsitől, majd rászóltam hogy vegye fel a fürőgatyáját, mert megyünk csobbanni. Amíg öcsi öltözött, addig én felmentem az emeletre, és bekopogtam Daniékhoz. – Gondolom már alig várjátok, hogy fürödjünk egyet, szóval ha kipakoltatok öltözzetek át. Remélem nem hagytátok otthon a fürdőnadrágokat. – nevettem.