Két malomban 3. rész

A munkahelyen Judit serényen dolgozott. Péntek van, sietni akart haza mert elutaznak Gáborral nagyon várta már ezt a hétvégét. Az elmúlt időszakban össze volt kavarodva. Péter és Gábor... vegyesek voltak az érzései. Ráadásul a tegnapelőtti lebukás is... Nyilvánvaló volt számára, hogy a férje tudta, hogy maszturbált, mi a francért feküdt volna ott meztelenül különben? Ahhoz se kellet sok kombináció, hogy pár nappal a félrelépés után, kitalálja mire maszturbált. Gábor ezt tudta, Judit érezte, Érezte, hogy rájött. Érzet mást is, valami zavart az erőben. Más lett. Megváltozott a viselkedése. Kicsit pikírt lett, beszólógatósabb, de amúgy nem hozta fel a témát. Ezért Judit hálás is volt. Nem akart titkolni semmit, de nem tudott volna mondani semmit, hiszen saját magával sem volt tisztában. Egyetlen biztos pont az volt az életében a gyerekeken kívül, hogy szereti, és ragaszkodik hozzá. Az órára nézett. Fél egy
– Ajaj menni kell hazafelé. Tegnap már nagyjából összecsomagolt, és be akarta fejezni. Gábor munka után bevásárol, tehát ötnél hamarabb nem ér haza, de addig még magát is rendbe akarta szedni. Hajat is mosni kell és mégse mehet egy intim hétvégére, borostás puncival. Gondolta jókedvűen. Mert, hogy szex lesz az biztos, gondolta. Kikapcsolta gépét, és elindult haza. Ahogy kilépet a cég kapuján megdörrent az ég.
– A fenébe. Nem hoztam esernyőt. Lassan elkezdte verni az eső az előtetőt. Ott állt a bejárat előtti eresz alatt egy világos blúzban, farmerban és egy lapos talpú vászoncipőben. Nem mert elindulni. Nem lakott messze, de nem akarta, hogy a blúza átázzon mert egyből átlátszott.
A francba azt az esernyőt, mindig elfelejtem! Amint ott szentségelt magában. Lefékezett a bejárat elött az egyik puttonyos céges kocsi. Leereszkedett az ablak és legnagyobb megdöbbenésére, Péter ült a volánnál
– Jöjjön kollegina! Hazadobom. – Judit vacillált egy pillanatig, de nem volt mit tenni, ha itt marad azt akkor meg kell magyarázni, ha másnak nem a portásoknak, akiknek figyelmét, már így is felkeltette.
Gyorsan bepattant a kocsiba.
– Hová vihetem kegyedet? Vigyorgott Péter.
– Haza.. Préselte ki magából Judit.
– Ok kedves, de hova haza? Hozzám haza, vagy hozzád haza? Mert, hogy azt nem tudom, te hol laksz, de azt igen én hol.
– he-he-he! Gyenge próbálkozás. – Élcelődött Judit. És megmondta a címét.
– Rendben. Tudom merre van. – Mondta Péter és elindult.