Nagyvad 3. rész

Nem mondom, hogy egyszerűek voltak a következő munkanapjaim, arcomon a közömbös maszkkal, mintha a világon semmi nem történt volna. Reggel megérkezéskor hivatalos kollegális puszi, mint mindenki másnak, közben beszívva az illatát már nedves volt a bugyim és mindenhez volt kedvem, csak épp dolgozni nem. Igyekeztem kerülni, ahol lehetett, hosszú magányos vadászatokat tettem, a lehető legtöbb háznézőt szerveztem le, és esténként kiadós edzésekre jártam, hogy valahogy levezessem a felgyülemlett feszültséget mielőtt visszatértem a boldog családanya és feleség szerepbe. Legalább két hét telt el így, amikor egy reggel úgy esett, hogy én nyitottam az irodát, így egy pár perccel korábban érkeztem, hogy senkinek ne kelljen kint ácsorognia. Naná hogy abban a pillanatban előkerült Dan az autójából és már jött is be utánam. Ellentmondást nem tűrően csuklón fogott és a konyhába hurcolt, lévén az az egyetlen hely, ahová nem látni be az utcáról. A konyhapulthoz szorított, a hajamba túrt, és kutatón a szemembe nézve megállapította.

– Kerülsz engem. Miért? Lelkiismeret?
– Nem kerüllek, nem lelkiismeret... csak igyekszem visszatérni a normál üzemmódba – feleltem, igyekezve kerülni a kutató tekintetét.
– Hmm, azt hittem, hogy a normál üzemmódodhoz immár én is hozzátartozom valamelyest. – cirógatta tovább a tarkómat, amitől minden ellenállásomat végleg megtörte.
– Hozzátartozol... csak a mértékről még döntenünk kell! Az elődöd függővé tett. Pokoli volt az elválás.
– Ebédelj ma velem, beszélgessünk. Tudom, hogy van miről, és nekem sem egyszerűbb nekiállnom ennek a beszélgetésnek mint neked. Az elődöd függővé tett... majdnem belehaltam és ezt értsd szó szerint.
– Rendben, de legyen az ebédhez egy jó hideg fehérbor is, lehetőleg a parton legyen tálalva!
– OK ínyencke, délben várlak a kocsinál, ne késs! – futólag csókot nyomott az ajkaimra és belemarkolt a fenekembe, csak hogy egész biztosan jól induljon a napom.

Épp időben jöttünk ki a konyhából, érkeztek a kollegák sorban. David kicsit gyanakodva nézett rám, megjegyezve hogy valahogy más vagyok mostanában, olyan légies és boldogabb mint máskor. Mondtam neki csakis a nyár tehet róla, feltöltött energiával.