Hirdetéses hármas 1. rész

A jobbnál jobb történeteket olvasva kikívánkozott belőlem ez a rövid sztori, ami nemrég esett meg velem, de még mindig a hatása alatt vagyok.

Körülbelül 2 hónapja böngészgettem a különböző szexhirdetéseket, csak úgy hobbiból, nem hittem benne, hogy egy név nélkül, az interneten feladott hirdetésből kisülhet valami, bár én rendületlenül próbálkoztam, persze nem sok sikerrel. Már az is nagy szó volt, amikor egy lány válaszolt. Találkozni pedig, csak kétszer sikerült hirdető lánnyal, de szex nem lett az egyikből sem. Az egyikről kiderült, hogy ellenszolgáltatást vár azért, ha szexel velem. A másik pedig, már túllépte a nálam még molett kategória határait.

Most is válaszoltam elég sok hirdetésre. Már készen volt az előregyártott válaszlevelem, csak egy – két szót kellett esetenként megváltoztatni. Nem is számoltam, mennyit küldtem, de jópárat, abban biztos vagyok.

A leveleimre jött néhány vérszegény válasz, amiből sejteni lehetett, hogy valaki csak szórakozott. Volt olyan is akinek valami humoros ismerőse adta fel a hirdetést az ő nevében. Ezek is leráztak néhány levélváltás után.

Viszont volt egy válaszlevél, ami többet sejtetett a korábbiaknál. Nem emlékeztem a hirdetés szövegére, így vissza kellett néznem, hogy egyáltalán mire is jelentkeztem. Egy srác válaszolt, de a leveléből kiderült, hogy barátnőjével közösen hirdetnek, és fiút keresnek harmadiknak. Ez is elég ritka volt, így újra elolvastam a hirdetésüket. Abban az állt, hogy kimondottan magas fiút keresnek. Én mindig leírom a válaszaimban a paramétereimet, ebből kivehették, hogy én valóban magas termetű vagyok. Meg voltam lepve, hogy levelükből azt éreztem, hogy örülnek nekem. Elküldtem a fényképemet, amit ők saját fényképükkel viszonoztak. A képen egy teljesen átlagos pár mosolygott a lencsébe. Örültem neki, mert így nagyobb volt az esélye, hogy valóban őket ábrázolja. Kérték, hogy adjam meg a telefonszámom. Visszahívtak és megbeszéltünk egy találkozót. Vacsorázni hívtak egy étterembe.

Izgatottan vártam a megbeszélt estét. Viszont ahogy közeledett, úgy kezdett inamba szállni a bátorságom. Mindenféle baromságra gondoltam, amik egyre jobban eltántorítottak a dologtól. Ingadoztam, nem voltam biztos benne, hogy jól teszem ha elmegyek. Próbáltam bebeszélni magamnak, hogyha nem megyek el, akkor utána bánni fogom, hogy még azt sem tudhattam meg, mit hagyok ki. Különben is mi veszítenivalóm van?