Azok a szép zalai fiúk...

1. rész
Kicsit sarkos ember vagyok, a tej vagy fekete vagy fehér, elfogadom ha fekete, azt is ha fehér, de szürke nincs. Így vagyok a pasikkal is, vagy mindent vagy semmit és ha mindent akkor első látásra éreznem kell azt a szikrát, ha nincs szikra, akkor bármeddig udvarol, csak feleslegesen fárasztja magát. Épp ezért idegesített már rég, hogy ha pasizok, mindig én vadászok, mindig én választok, én döntök és én irányítok, bár ügyesen elhitetem velük, hogy mindezt ők kezdeményezték és vitték véghez, az igazság valóban az, hogy nem volt még olyan pasi az ágyamban, aki elég tüzes lett volna nekem. Eggyel találkoztam már, no sajnos nem az ágyamban, mert ügyesen elcsesztem, de így legalább tudom, hogy igenis létezik pasi, aki bár nem , tudja mit akar, látom a szemében a tüzet, a vágyat és el is veszi ami jár neki. Miután készen álltam arra, hogy egy ilyen pasit kicsit közelebbről is megvizsgáljak, villámgyorsan be is lépett az életembe.

Barátnőmhöz mentem le egy pár napra az ország keleti csücskéből egészen a nyugati csücskéig, mert egyetemen bár elég közel voltunk egymáshoz, az otthonunk majdnem egy országnyira található egymástól. Először mentem hozzá, nagy adag izgalommal, mert hallottam már eleget a szép zalai fiúkról, éreztem, hogy én is megemlegetem azt a napot/hetet, amikor végre összefutok velük. Így is történt!
Már aznap estére a barátnőm összecsődítette a brigádot, a pasija és a haverjai, hogy pontosítsak, szóval volt bőven miből válogatni. Lányok csak 4en voltunk, fiúk azonban körülbelül kétszer annyian. Gyakorlatilag minden csajra jutott legalább két pasi... nos... én igazán beérem eggyel is.. főleg Vele. Természetesen most is, mint mindig, egyből kiszúrtam, szívdobbanás, szikra és onnantól kezdve folytonos izgalom. Elhatároztam, hogy a sarkosságból engedek egy kicsit, így mindenkinek egyenlő esélyt adok.. amelyik úgy néz rám, mint éhes vad a gazellára és egy kicsit is megmozgat, na őt fogom becserkészni.. de nem sietek el semmit!

Természetesen minden pali egyből rákattant a friss husira, egyedül Ő nem.. ő messziről figyelt, olyan áthatóan, minden mozdulatomat úgy nézte, mintha ki akarna olvasni belőlük valamit... mai napig beleborzongok ha rá gondolok.