Nagyvad 2. rész

Nem is volt olyan egyszerű megszervezni azt a privát tangót... rengeteg munka, legalább annyi privát elfoglaltság között kellett megtalálni egy olyan napot, amikor feltűnés nélkül eltűnhettünk a világ elől egy teljes napra hogy az ízelítőhöz méltóan átadhassuk magunkat a testi gyönyöröknek, mert abban egyetértettünk, hogy erre egy teljes munkanapot rá kell szánjunk, mert a kémia nem hogy működik, de sistereg a kémcsőben, és nagyon úgy tűnik, hogy egyikünk sem éri egy menettel ha egyszer komolyan nekiáll szeretkezni. Amíg szerveződött a dolog, számtalan lopott csók csattant, és szinte hobbivá vált, hogy vezetés közben a szoknyám alá nyúljon és addig simogasson, míg el nem élvezek, vagy fordítva, amíg én vezetek, az ő slicce lazul egy kis kézimunkára (hiába no, az automata váltónak máris találtunk egy igen komoly előnyét, egy kéz mindig szabad). Egy dolog nem változott... nyilvános helyen mi voltunk az egymást támogató vérprofik, kiemelkedő teljesítménnyel, felkészülten bármilyen váratlan helyzetre.
Többszöri nekifutás után végül naptáregyeztetés után ráböktünk egy napra, amit én még a szabadságom folytatásaként vezettem elő, Dan pedig sürgős családi ügyre hivatkozva távozott haladéktalanul a reggeli kötelező megbeszélés után. Mivel a szabadságom ideje alatt nem beszéltünk, nem kicsit gyomorgörcsben vártam, hogy hívjon, tudatva mi is lesz az szexjátékunk színtere. Megkapva a címet és a szobaszámot, olyan idegesen indultam el, mint egy hülye szűzlány. Még az is megfordult a fejemben, hogy egyszerűen lefújom az egészet, végül is ha bármi balul sül el, abból csak bonyodalmak származnak mindkettőnk részére. Azzal már nem is idegesítettem őt, hogy az általa választott hely legalább két kollega kedvenc bejárási területe, de szerencsére nem kellett külön elmagyarázzam, hogy a kocsiját ne hagyja a hotel előtt a főút mellett. Én három utcával odébb hagytam, jól eldugva, hogy ha bárki is meglátja, még véletlenül se hozza összefüggésbe se az ő mercijével, se a hotellel, ami mint hamarosan kiderült, féktelen gyönyöröknek lett szemtanuja.
Az ajtónál állva egy pillanatig még gondolkoztam, hogy bekopogjak-e, vagy inkább valami egész mást csináljak-e aznap. Az egzisztenciánk volt a tét, és úgy szőr mentén kiderült már, hogy mindketten hordozunk olyan sebeket a szívünkben, amiket nem biztos hogy érdemes megbolygatni egy ilyen kalanddal... de nem úgy ismerem magamat, mint aki gyáván meghátrál, így kopogtam.
– Kerülj beljebb Kedves, vártalak már nagyon!