Jótestvéri viszony 9. rész

A napsugarai ébresztettek fel, ahogy beszürödtek a lehúzott redőny alsó pár elmének lyuksorán. Félkómásan a telefonom után tapogatóztam, amit az ágyam szélén szoktam hagyni a töltőre dugva, de most nem találtam, aztán eszembe jutott, hogy a klaviatúra mellett a számítógép asztalon van. Felkönyököltem, de nem láttam ahol lenni kellett volna. Kipattant a szeméből az álom, én meg az ágyból amint végig futott az agyamon, hogy nem nőhetett lába a mobilomnak, szentül emlékeztem hol hagytam éjszaka és arra is, hogy nem dugtam a töltőre és tudatomba hasított az is, hogy nem töröltem a képeket, nem töröltem Móni sms-ét.
– Bassza meg! – jött önkéntelenül a számra a káromkodás, és a fürdőszobán keresztül a húgom szobájába indultam. Berezeltem, mi van ha nem csal a megérzésem és Anett lenyúlta a mobilom míg én aludtam? Mit nézett meg benne?
Benyitottam hozzá, Anett sehol, de jól gondoltam mert az ágyán ott volt a mobilom. Anett és apa a kertben voltak, beszélgetésük foszlányai beszűrődtek a bukóra nyitott ablakon, a medence felállításáról folyt a diskurzus, annyit ki tudtam venni belőle. Felvettem az ágyról az éjszaka bizonyítványát és vissza mentem a fürdőszobába, közben azon töprengtem mit nézhetett meg a húgom mit tudhat most abból ami anya és köztem történt. Ha bele olvasott az sms-ekbe akkor biztos, hogy tudja itt bizony nem egy szimpla anya-fia beszélgetés zajlott, ha nem akkor nincs nagy gáz, de ha igen akkor még lehetnek pillanataim miatta. A fenét, nem érdekel, ha Anett megtudja, de apám ő már más tészta. Persze azért nem szeretném, ha anya miatt tiltana ki az ágyából Anett, ha már bebocsátást nyertem a szentélyébe!
A fényképekről persze nem hinném, hogy beazonosítható lenne bármelyikőjük a képernyőn, úgyhogy azon különösebb nem aggódtam, azt már tudja a húgom, hogy nem vagyok rest kiverni a farkam, és róla is csináltam pár pucsítós képet, úgyhogy akár az ő csupasz puncijának is nézheti a tocsogós képet. Bele néztem a fotó galériába, neki döltem a mosdónak, és elkezdtem törölni a képeket.
– Hoppá, ez meg...! – a szemöldököm felszaladt a homlokomra ahogy megpillantottam a következő képet, két egymásnak nyomódó csupasz puncit. Anett és Anita dörzsölték össze ollózó pózban duzzadt szeméremdombjukat és láthatóan még arra is gondolt az én szeretett hugicám, hogy maguk közé vegye a telefont és lőjön pár képet.