Külföldi kaland

Az egyetemi évek egyik legjobb élménye volt a három hónapos külföldi vendégeskedés. A skandináv egyetemen lehetett pár órát hallgatni, de közel sem a hagyományos, itthoni elõadások voltak ezek. Az egyik ilyen, viszonylag interaktív elõadáson ismertem meg egy elsõ pillantásra is hiperaktív, vidám srácot. Német volt, de habitusát és vidámságát tekintve bármelyik mediterrán állam kedves bolondja lehetett volna. Az elõadás végeztével beszélgettünk kicsit, megkérdezte hol lakom, majd rohant is egy kosármeccsre. Pár napig nem láttam, aztán egyik délután összefutottunk a kollégium kertjében. Persze megörültem neki, szóba elegyedtünk és nem kellett sokáig gyõzködnie, hogy rábeszéljen, este menjek el hozzá, mert igen különleges italokat szerzett és nem szeretné egyedül kipróbálni õket. A cím, amit adott, nem akárhol volt, rögtön kiderült belõle, hogy enyhén szólva nem a legszegényebb családból származó srácról van szó. Ráadásul úgy tûnt, még így, vendégdiákként is egyedül lakik egy fullextrás lakásban.

Este kb. húsz perces út volt a kollégiumból, kicsit a torkomban dobogott a szívem, amikor becsengettem a szép társasház kertjére nyíló kapun. Õ jött ajtót nyitni széles mosollyal, ahogy mindig is. Áradt belõle a szó, néha alig értettem az amúgy is erõsen németes angolját, ilyenkor idõm sem volt visszakérdezni, mert mire felfogtam volna, hogy nem értem, már rég máshol járt.

Szinte letámadott, átkarolta a vállam és bevezetett a nappaliba. Nem túl nagy, de elegáns szoba volt, hatalmas kanapéval és tévével a sarokban, rengeteg szekrénnyel, polccal és egy asztallal, körben négy székkel. Szinte lelökött a kanapéra és elõkerített két poharat és egy üveget. Elmondta, hogy ezt otthonról hozta, muszáj megkóstolnom. Rögtön elöntött a forróság, ahogy felhajtottam, õ is megnyugodott kicsit és élvezte a hatást. A leginkább egy félresikerült hasonló ital után már nyugodtabban hozta a következõ üveget. Ebbõl többet kell innunk, mondta és töltött a kiürült poharakba.

Az üveget letette a lábunkhoz a kanapé elé és ledobta magát mellém. Átkarolta a vállam és koccintásra emelte a poharát. Én is átkaroltam, majd koccintottunk. Ez talán az elõzõ italnál is rosszabb volt, de ami a lényeg, sokkal erõsebb.