Sárkányok ideje 1-2. rész

I. Zafira – Férfi szemszög

Hideg, kora decemberi nap volt. A klubban végre-valahára lezajlott a szokásos év végi maratoni szerepjáték verseny. Az egész napos játék után – úgy hiszem – valamennyi résztvevő feltöltődve, élményekkel gazdagon és felszabadultan távozott.

Azok számára, akik nem ismerik esetleg a szerepjátékos szubkultúrát... nos, ennek semmi köze nincs nővérkejelmezekhez, vagy bizarr fekete latex dolgokhoz korbáccsal. Inkább amolyan társasjáték, fura alakú kockákkal, ámde tábla nélkül, ahol a játékosok képzeletbeli karakterek szerepébe helyezkedve ismerkednek meg a szóban eléjük festett világgal és a megtestesített szereplők adottságaik szerint cselekszenek, élnek, boldogulnak, míg meg nem halnak. Olyasmi, mint a Gyűrűk Ura vagy a Star Wars, csak film nélkül, vagy a még ifjabb generációknak: Assassins Creed meg GTA konzol, vagy számítógép nélkül. Azt hiszem ebből világos, hogy ez miért szubkultúra, avagy rétegműfaj. Bizonyos szintig kicsit dilisnek, ha úgy tetszik, geeknek kell lenni ahhoz, hogy az ember még fiatal felnőttként is ilyesmire pazarolja a drága szabadidejét. Vannak, akik annyira profin űzik ezt, hogy még jelmezeket is készítenek és tényleg el is játsszák ezeket a kitalált történeteket, csatákat és miegymást, a frászt hozva a város környéki erdőben kóborló kirándulókra. Olyasmi ez, mint beülni a legújabb Csillagok Háborújára rohamosztagos-jelmezben. És ha már itt tartunk... Én a hetedik részt egy csuklyás Jedi-köpenyben vészeltem át. Szóval van átjárás a geekség különböző szintjei között, de azt bátran leszögezhetjük, hogy aki ilyen rendezvényekre jár, meg a rendezvénynek otthont adó klubba, sőt mi több, szervező, az csak valamiféle csudabogár lehet.

Nos, én is ilyesféle volnék. Bár magamat inkább amolyan „érzékeny művészléleknek” nevezném legszívesebben. Megtévesztő meghatározás ez persze, amit sokan tévedésből össze is kevernek más, egyéb dolgokkal – nyilván a viselkedésemből és alkatomból adódó sajátos jegyek miatt is. Ne kerteljünk! Meglehetősen gyakran gondolnak melegnek, pedig ez alapvetően távol áll tőlem. Nem érzem úgy, mintha baj lenne ezzel, sőt. Ami azt illeti, számos ismerősöm az, és ez jól is van így.