Mini Picasso

Mini Picasso. Miranda így gondolt a lányra, akire felügyelt. Természetesen Tanya stílusa és képességei fényévekre voltak az öreg Pabloétól, de tetszett neki a két szó dallamossága és így megmaradt benne. Miranda imádta a bébiszitterkedést mellette, mert a lány képes volt magára ügyelni. Néha viccelődve meg is jegyezte, hogy Tanya valójában egy lány testében csapdába esett idős hölgy. A megjegyzés mindig félénk mosolyt váltott ki a lányból.
A munka könnyű volt és jól fizetett. Miranda nyugodtan foglalkozhatott az egyetemi feladataival és közben nem kellett amiatt aggódnia, hogy Tanya felforgatja a lakást. Az előző ifjonc, akire ügyelt, valóságos szörnyeteg volt. Nem volt szép dolog így gondolnia, de megfordult a fejében hogy az előző lány igazi szociopata lesz idővel. Rémálmaiban néha még most is előjött.
Vele ellentétben Tanya édes, vicces és okos volt. Miranda néha szinte várta már hogy újra találkozzanak. Pár hét alatt egészen közel kerültek egymáshoz. Így azután Tanya előző bébiszittereivel ellentétben nem is jött rá a frász, amikor felfedezte a lány rajzai közt a meztelen lányok vázlatait. Jó, egy kicsit megijedt – ezt be kellett vallania magának. Elvigyorodott magában amikor eszébe jutott a felfedezés napja.
Vacsorát csinált magának és Tanya-nak. Hívta a lány és amikor nem kapott választ, a keresésére indult. Tanya a szobájában az ágyon ült. Hátát az ágy támlájának vetette és felhúzott térdeire fektetett vázlatfüzetébe rajzolt valamit elmélyülten. A fülén fejhallgató volt és dúdolta az éppen hallgatott számot. Észre sem vette a szobájába lépő bébiszittert.
Az első találkozásukkor az anyja elmondta hogy Tanya szeret rajzolni, azután úgy tűnt hogy azonnal megbánta hogy felhozta a témát. Miranda ezt kicsit furcsállotta, de nem kérdezett rá. Amikor rátalált a munkájába temetkező lányba, arra gondolt hogy vethet egy pillantást annak legújabb művére. Tanya azonban észrevette a jelenlétét mielőtt elég közel juthatott volna és gyorsan összecsukta a vázlatfüzetet. Akkor sem lehetett volna bűntudatosabb az arckifejezése, ha szándékosan próbált volna olyan arcot vágni.
– Mit rajzolsz? Megnézhetem?
– Anya azt mondta hogy inkább ne mutassam meg a rajzaimat másoknak. Különösen ne a bébiszitteremnek... – mondta Tanya lenézve a füzetre.
– Ugyan miért ne?
– Azt mondta hogy az utóbbi három a rajzaim miatt mondott fel. De én nem akartam hogy elmenjenek... – mondta a lány kissé sírásra görbülő ajakkal.