Izgalmakra vágyódva 3. rész

Ausztriai szállóban töltött fergeteges éjszakámat követő reggelen elég nehezen ébredtem. Elhasználtnak és lelakottnak éreztem magam. Ebben az érzésemben a tükörképem is megerősített. Elhasználtságom nem csak a sajgó puncimon és popsilyukamon látszott és érződött, hanem az arcomon és a testemen is. Elkenődött a sminkem a rúzsomat mintha egy kisgyerek szétkente volna a szám körül, hajamban, arcomon, mellkasomon rám száradt ondófoltok ékeskedtek. Testem egy-két pontján kisebb karmolás és zöldes foltokat fedeztem fel. Jobbnak láttam mielőbb venni egy forró zuhanyt egy alapos hajmosással egybekötve, majd mielőbb felöltözni mielőtt Tomi meglátná nem éppen fényes állapotom.
Szerencsére, mire Tomi felkelt én már felöltözve nézegettem az e-mail fiókomat, hogy jött e valami fontosabb levél.
– Jó reggelt. – Szólalt meg elgyötörten.
– Jó reggelt. – Köszöntem vissza úgy, hogy rá sem pillantottam.
– Nagyon szarul aludtam és a fejem is fáj piszkosul.
Nem válaszoltam semmit, csak hümmögtem.
– Kihánytam még a belemet is. Azt hittem belehalok.
– Aha. (Csak a telefonommal foglalkoztam)
– Ne pukkadozz már, inkább adj egy puszit!
– Nem pukkadok. Te pedig inkább puszi helyett indulj fogat mosni.
Nehezen feltápászkodott és bement a fürdőbe. Zuhany hangját hallottam egy idő után.
Hála istennek zuhanyozik végre! Gondoltam magamban és gyorsan a szobaajtóhoz siettem. Kinyitom és látom, hogy Laci ajtaja nyitva, szobája üres.
Elment.
Hála istennek megkímél egy csomó áll udvariaskodástól és szívélyes társalgástól. Nem mondom, hogy nem volt jó. Nem mondom, hogy megbántam. Viszont így a legjobb mindenkinek.
Szépen visszaültem a fotelba és vártam míg elkészül Tomi.
Felöltözött majd elindultunk ekkor már ebédelni.
– Sajnálom kicsim.
– Sajnálhatod is.
– Délutánra rendbe jövök és bepótolunk mindent.
– Nem igen! Ugyanis megjött.
Szűkszavú voltam és kimért. Színészkednem kellet, hazudoznom nehogy észrevegyen rajtam valami árulkodó jelet.
– Akkor talán sétálhatnánk itt a közelben. Kiszellőztetnénk a fejünket meg beszélgethetnénk.
– Talán. Majd még meggondolom.
Ebéd után csak elmentünk sétálni. Jót beszélgettünk, csókolóztunk és eléggé el is fáradtunk.
Visszatérve a szobánkba pihentünk és én elkezdtem összepakolni a cuccaimat, mert már csak pár óra volt a gépem indulásáig.
Tomi eközben elintézett néhány számlával kapcsolatos dolgot a cégnek és bepakolt a kocsiba.