Coming Out - Az első valódi

Ezt a történetet sem jómagam találtam ki. Ez az egyik legjobb haverommal történt meg. Nem kell nagyon meglepődni, hogy ez már nem az első történetem, amelynél egy-egy haveromra, vagy annak testvérére hivatkozok, hogy tőle kaptam meg. Nekem, az exemnek és a jelenlegi páromnak valamint az öcsémnek és az Ő exének valamint új párjának egy elég nagy kb. 250-300 főből álló baráti társaságunk van, melyből többen közös és régi haverok, így azok a fiúk is, akik a történet főhősei. A történetet Palitól kaptam és az Ő kérésére küldöm el. A szöveg megfogalmazása az „Ő műve”. Én csak ezt a pár soros kiegészítőt írtam hozzá. Remélem, hogy a hosszú bevezető ellenére is sokaknak felkeltettem az érdeklődését és végig fogják olvasni. Jó szórakozást.

Pali vagyok, 18 éves múltam januárban. Édesapám 2 éves voltam, amikor elhunyt. Anyu egyedül nevelt fel engem. A mostani férjével (Tomi) kb. 1, 5 éve jöttek össze. A férfinek is van egy velem egykorú (nálam 3 hónappal fiatalabb) fia, Viki. A fiú édesanyja sajnos még akkor meghalt, amikor Ő született. A srác meg én már 12 éve osztálytársak vagyunk, ez azt jelenti, hogy általánosban 8 évig és immáron 4 éve gimisként is egy osztályba kerültünk. Szóval nagyon hamar össze is tudtunk barátkozni. Egyre több és több mindent beszéltünk meg egymással. Többek között, az összes olyan dolgot is, ami a sokáig csak próba szinten működő „szerelmi életünket” érintette. Hiszen már 3-5. osztályba próbálkoztunk lányokhoz közeledni, de valódi intimitásig (itt már a csókra és a „kézfogóra” is gondolok) sosem tudtunk eljutni. Mindig egymásnak öntöttük ki a szívünket. /Nem azért, mert a szülők nem foglalkoztak eleget velünk, hanem leginkább azért, mert nem mertük nekik felhozni ezt a dolgot. / Előbb-utóbb sokaknak feltűnt, hogy Viki és én túl sok időt töltünk úgy mondva együtt. Már elballagtunk az általánosból és elkezdődött a gimi, amikor elkezdtem rájönni, hogy a fiú iránt olyan érzéseket táplálok, amit a fiúk általában lányok iránt szoktak. Szóval nagyon tetszik és többet is szeretnék Tőle, mint egy „egyszerű” barátság. Kb. 2 hónapig őrlődtem, hogy vajon miképp kellene a tudomására hoznom, hogy megváltoztak, vagyis hogy teljesen pontos legyek, sokkal komolyabbra fordultak az iránta meglevő érzelmeim.