A kopasz énekesnő 3-4. rész

Sokára mozdulok meg. Éppen elérem az egyik kancsót, és ahogy a lábam emelem leöblítem arról is a szappant. Egészen kiszállok a dézsából, és egy tiszta vászontörülközővel megtörlöm magam, aztán magamra tekerem, szerencsére eltakar melltől ágyékig. Még mindig reszketek, bár nincs hideg, a falak egészen átmelegedtek idén nyáron, csak a földszinten kell begyújtani esténként, a vastag kő ott nem veszi be a nap hevét. Az öltözőszoba inkább levegőtlen és zsúfolt. A fiatalúr számtalan ingje, nadrágja foglal el minden helyet. Gyönyörű kabátok lógnak vállfákon, drága selyem, bársony anyagok mindenhol. Albert nagyon elfoglalt lehet, hogy mindezt tisztán és rendben tartsa. De még mindig könnyebb dolga van, mint a többi inasnak, akik a vizet hordják, meg a többi nehéz munkát végzik. Meredtem bámulom a ruhákat, mintha a világ legérdekesebb látványa lenne. Nem merek a hálószobába lépni, félek, hogy mi következik. Aztán mégis erőt veszek magamon, és lassan az ajtó felé oldalazok. Belesek, de csak annyit látok, hogy a fiatalúr az ágyon hanyatt fekszik, és valamit olvas. Egyik szőrös lába a szőnyegen, a másik felhúzva, úgy, hogy éppen ne lássam, amit leginkább nem szeretnék látni. Kicsit bátrabban lépek előre, és már az ajtón belül megállok. Észre sem vesz, tovább olvas. Én meg állok, majdnem meztelen, várom, hogy a gazdám meglásson.
Sokáig nem történik semmi, csak a könyv lapjai suhognak. Tudom már, hogy tudja, hogy ott reszketek, csak nem vagyok elég fontos, hogy törődjön velem, bár nekem most beszűkült világom egyetlen ura ő. Aztán sokára végre felnéz, és végigmér.
– Jól van kislány, gyere közelebb. – Lassan egy lépést teszek felé, aztán megint megállok.
– Ide, elém. – Némán elé lépkedek, talpamat puha szőnyeg simogatja, én a mintákat figyelem.
– Ügyes kislány. Térdelj le. – Nem értem mit akar, de letérdelek. Nem merek felnézni, mert tudom, az ágyéka van előttem. A szőnyeget bámulom megint, bíbor és kék villanások.
– Most jól figyelj Anna, most elmondom mi fog történni. – Nem nézek rá, csak bólintok, lesütött szemmel.
– Apám ide száműzött, mert nem érti ki vagyok, és azt hiszi, érdekel mit gondolnak rólam az emberek. De hatalma van felettem, úgyhogy idejöttem, és várom, hogy mikor enged szabadon élni megint.