Különös barátság

Péntek délután, integetés a távolodó autó után, de már tele izgalommal, hogy csak a maguk urai lehetnek újra egy egész hétvégén. A szülők már máskor is egyedül hagyták őket, tudták, hogy 22 évesen fiúk, Áron már nem gyerek és rábízhatják a házat. Lilla pedig, a 19 éves lány, olyan volt nekik, mintha a lányuk lenne. Ők ketten a legjobb barátok voltak, együtt nőttek fel, minden szabad percüket együtt töltötték. Igazán akkor kerültek közel egymáshoz, mikor Lilla édesanyja meghalt egy balesetben és ezért apja inni kezdett. Ő akkor még csak 7 éves volt. Időközben apja lett és rendszeresen bántotta. Sokszor menekült Áronékhoz. Talán az ő viselkedésének hatására volt kissé tartózkodó a fiúkkal is és soha sem ivott. Áron volt az egyetlen, akit igazán közel engedett magához és az egyetlen, akiben megbízott. A fiú is érezte ezt a bizalmat és sosem élt vissza vele, mindig a kishúgát látta a lányban. Óvta még a széltől is.
Aznap este, kisvárosuk egyetlen klubjába igyekeztek, ahol megérkezésük után mindkettőjük külön útra indult. Áron a haverjait kereste, míg Lillát a barátnői támadták le rögtön és húzták félre, hogy az elmúlt pár óra aktuális pletykáival bombázhassák. Nagy volt az izgalom, mert sok idegen fiú is érkezett, akiket a lányok már gondolatban le is vadásztak... Lillának és Áronnak is volt már kapcsolata. De a barátságuk többet jelentett mindenkinél. Talán ezért sem volt hosszúéletű egyikük kalandozása sem. Teltek az órák és nagyon jól érezték magukat. Áron a lányok rajongásában élvezkedett, míg Lilla az egyik új sráccal beszélgetett már jó ideje. Láthatóan felkeltették egymás érdeklődését. Áron persze, fél szemmel mindig őket figyelte. Sosem akarta irányítani vagy befolyásolni a lányt, de ha veszélyt érzett rögtön közbe lépett. Nézte, ahogy a srác a lányt fűzi, majd simogatni kezdi a combjait és egyre tolakodóbban nyomul rá. Már a lány nyakát csókolgatta és nyalogatta, mikor Áronnak feltűnt, hogy Lilla nem ellenkezik, ami igencsak meglepte, mert nem viselkedik így soha. A srác a fülébe súgott valamit, majd felálltak és a kijárathoz mentek. Áron rohant volna utánuk, de tudta, hogy illetlenség szó nélkül otthagyni a női virágcsokrot, aminek épp a közepébe került, így illedelmesen elnézést kért és ígérte, hogy hamarosan folytatják, de most mennie kell.