A telefonregiszter

Az a történet amit most elmesélek eléggé rosszat tett nekem, ráment a házasságom is, de most évek múltával, mikor visszagondolok az eseményekre, be kell valljam felizgatnak. Még akkor is ha több éves kapcsolatot kellett megszakítanom.

Az egész azzal kezdődött hogy reggel otthon hagytam valamit. A feleségem, Mariann egy multi cégnél dolgozik, mint termékmanager. Hogy a vállalat milyen árucikkeket forgalmazott az most mindegy. A lényeg hogy reggelenként nem együtt mentünk melóba általában ő egy negyedórával előttem indult.

Szóval otthonhagytam valamit. Pont akkor jutott eszembe mikor már éppen odaértem a cég parkolójához. De nem volt mit tenni, fontos iratok voltak, amikre aznap mindenképpen szükségem volt. Gyorsan visszafordultam, aztán irány haza.
Leparkoltam a ház előtt, berobogtam a házba. Úgy járt a kezem mint a szélmalom lapátjai, pillanatok alatt szétdobáltam mindent papírdarabot a szobában. Az akta sehol! A rohadt életbe, szükségem van rá! Be a hálószobába, fiókok ki. Aztán az egyik fiókban találtam egy kis telefonregisztert. Biztos Marianné gondoltam.
Gyorsan kikerült a látókörömből, elvégre nem azt kerestem. Aztán kapcsoltam:
a füzetkéből kilógó papírdarabon egy csomó telefonszámot láttam, mondjuk ez nem meglepő egy telefonregiszter esetében, de az már igen hogy mindegyik mobilszám volt.

Hirtelen elfelejtettem az iratokat és felkaptam a kis füzetkét. Aztán megdöbbentem Tele volt, nemcsak az az egy lap amit láttam, az egész tele volt hasonló számokkal.
Mi a szar ez? Érted, nem olyanok voltak, hogy anyuék, Béla, fodrász, kozmetikus, stb. Név nélkül rengeteg szám. Na gondoltam este ennek valahogy utánajárok. De most nem ez volt a fontos. Tovább keresgéltem.

Hallottam amint egy kocsi áll meg a ház előtt, majd könnyü léptek zaja. Biztos a feleségem, gondoltam, már mentem is az ajtóhoz hogy kinyissam, de akkor egy másik hangot is hallottam. Nem volt egyedül, ráadásul a mély bariton azt sejtette hogy nem nővel van. A fene se tudja miért, én már meg nem mondom, visszrohantam a hálóba, és én hülye bebújtam a szekrénybe. Kurva jó! A saját házamban, a saját háloszobámban bebújtam a saját szekrényembe, a saját ruháim közé!!!

Az ajtó kinyílt, a hangok tisztán hallhatóak lettek.
– Az a balek férjed nincs itthon? – kérdezte a mély hang