Vetélytársak 7. rész

Kibékülésünk... de azt mondhatnám, hogy megbékélünk első jeleként anya megengedte, hogy elmenjek velük a „Klubba”. A zártkörű intézményben olyan férfiak és nők fordultak meg, akik sokszor és szívesen vétenek a hatodik parancsolat ellen. Miközben ők az évfordulójukat ünnepelték (itt ismerkedtek meg pontosan egy éve) én a bárpultnál sertepertéltem.
A kopasz férfi, fekete öltönyt viselt fekete inggel és fekete nyakkendővel. Ahhoz képest, hogy inkább az ötvenhez járt közel, mint a harminchoz, olyan ruganyos volt, mint egy futballista. Odahajolt hozzám, és nekem szegezte a kérdést:
– Levetted már?
Döbbent arckifejezésem láttán elmosolyodott, majd kortyolt egyet a whiskyjéből, letette az üres poharat, és a keze fejével megtörölte a száját.
– A bugyidra gondolok. Kibújtál már belőle? – kérdezte.
Körülnéztem, hogy kiderítsem, hallotta-e más is rajtam kívül. De közben ismét játszani kezdett a zenekar.
– Ki vagy te?
– Igazából az a kérdés, hogy készen állsz-e rám.
– Mi fog történni? – kérdeztem – Ekkor döbbentem rá, hogy valószínűleg összetéveszt valakivel. Hirtelen kedvet kaptam, hogy belemenjek a játékba.
– Mi fog történni? – ismételtem meg a kérdést.
– Minden, amit csak szeretnél, és semmi, amit nem akarsz. Hogy hívnak kedvesem?
– Rita.
Kibújt a szmokingjából, a kezembe adta, és megkért, hogy tartsam az ölemben. Mögém állt, mintha az együttest figyelné. Mikor egy kissé hátrabillentette a székemet, ugrott egyet a gyomrom. Hozzásimult a hátamhoz, és forró száját a fülemhez tartotta. Éreztem a merevedését a vesetájékomon.
– Egyszerűen mesésen áll rajtad ez a ruha, Rita. De muszáj lesz levennünk a bugyidat, mégpedig most rögtön – suttogta rekedtes hangon. – Játszani fogok veled, már ha te is akarod.
– Itt és most? – kérdeztem, majd nyeltem egyet.
– Úgy bizony.
– És mi lesz, ha valaki meglátja?
– Nem fog. A szavamat adom rá.
A mellkasának dőltem, és miközben mindketten az együttest néztük, becsúsztatta a jobb kezét a szoknyám alá, majd elindult a combjaim között felfelé, egészen a bugyimig. Egy határozott mozdulattal bedugta alá az ujját. Nedves voltam. Kész őrületnek tűnt ez az egész. A zenekar gyorsított a tempón. Az énekes hangja is olyan volt, mint egy hangszer. Épp abban a pillanatban kezdett bele a dalba, amikor a mögöttem álló férfi két ujját beleakasztotta a tangám pántjába.