Nyári tábor a Balatonon

Egy szép nyári napon a balaton déli partjára utaztunk egy általam félig ismert középiskolai osztállyal. Szingliként indultam neki a nyaralásnak. Már a vonaton szemezgettem, ismerkedtem a „felhozatallal”, amire barátomtól kaptam is a választ kinél lehet esély és ki az akinél abszolút nem, mert párja van. Ahogy haladtunk menetközben folyt az iszogatás a kabinokba, így egyre bátrabb lett mindenki, amiből kifolyólag dőlt a hülyeség a társaságból, na meg, hogy nekünk fiúknak melyik lány jön be a leginkább ( persze ezt csak szolidan magunk között ).
Nekem személyszerint egy 17 éves lány tetszett meg már ott útközben, akin igazából semmi extra nem volt és korához képest elég molett is volt, de nagyon pozitívan érintett a kisugárzása meg az igazat megvallva sosem vágytam a „tökéletes” cicababák után. A több órás út során egyre inkább azt éreztem, hogy én bizony akarok ettől a lánytól legalább egy jó estét majd a táborba, hiszen úgy is indultam neki az egész tábornak, hogy a korábbi szakításomat kiheverve én bizony becserkészek valakit.
Megérkeztünk a helyszínre, ott eligazítást kaptunk a tanároktól, hogy a fiúk külön 4 ágyas kis faházakba fognak aludni a lányok pedig egy nagyobb épületbe, ami több szobás volt. Így hát 3 fiú társammal, akiből 1 a barátom volt elfoglaltunk a mi házunkat és megittuk a „Welcome drinket”, ami közben kérdezősködni akartam az én általam kiszemelt leányzóról, de rögtön felnevetve közölte, hogy felejtsem el lassan 1 éve barátja van és amúgy is hiába volt beszédes a vonaton, alapjáraton szerény, visszafogott természetűnek ismerte meg. A hír hallatán, hogy kapcsolat van kicsit letörtem, mert sosem szerettem kapcsolatokba beleavatkozni. Teltek múltak az órák, a napok, melyeken voltak közös fürdőzések, kirándulások, esti bulik a kb. 30 fős társasággal, ami egész jól összeszokott. Aztán a 3. napunk estéjén valami olyan történt, amin én magam is nagyon meglepődtem.
Egyre többet és egyre izgalmasabb témákról beszéltem hol kettesbe, hol társaságban a kiszemelt lánnyal, akit egyébként Kittinek hívtak. Már már mindenki az étteremben ette a vacsoráját, amikor azt vettük észre Kittivel, hogy kettesben maradtunk a naplementében a parton. A felügyelő tanárok többször ránk szóltak, hogy tálalva az étel, de minket ez valahogy nem érdekelt.