Szicíliai kaland 1. nap

Kedvenc filmemet néztem, egy nagy tál chips és egy pohár kóla társaságában.
– Ááááá!!!
Egy égtelen kiáltás törte meg az idilli nyugalmam. El nem tudtam képzeni, ki lehet az. Az biztos, hogy férfi hang volt. "Apám? " kérdeztem magamban, de mire felocsúdtam volna, szinte kiszakította az ajtómat a helyéből. Én kicsit rémült arccal néztem fel.
– Nyertem! Baz*d meg, nyertem! – Én a "mi a f*sz... " arc kifejezésemmel válaszoltam. – Fiam! Nyertem!
– Nyertél, nyertél, mit?
– Danikám, kedves drága fiam! – Oda huppant mellém, azzal sem törődve, hogy pont a chipszemet találta telibe.
– Négy nap, három éjszaka, Szicíliába! – Kettőt pislogtam, nem igazán tudtam mire vélni. – Ügye milyen király?!
– Remek, remek. Mikor, hol... hogyan... miért? – Kérdeztem kicsit sem izgatottan.
– Rádió műsor, én nyertem a fő díjat!
– Mikor mentek?
– Ó fiam, június 10-14. – Kicsit elgondolkoztam és egy apró gúnyos mosoly társult mellé.
– Neeem akkor mentek... véééletlenül... – köhintettem – Arra a lagzira... tudod, Krasznaiék esküvője.
Apám lelkesedése, egy pillanat alatt elhussant. Mint egy kiégett báb bámúlt maga elé. – De...
Ekkor hatalmas mosoly jelent meg az arcomon.
– Apám. Annyira szeretlek. – Átöleltem, adtam egy puszit szőrös arcára. Akkor úgy nézett rám, mintha én lennék a megváltás.
– Hát ez az! Ti mentek – Ez az... gondoltam. – Az esküvőre! Anyáddal mit megyünk Szicíliába!
– De apám... – Mire felocsúdtam volna, már kint volt a konyhában. Én érdeklődően követtem. Csendben, mezítláb követtem. Hallani akartam anyám mit mond erre.
– Hülye vagy Károly! – Mindig Károlynak hívta, mikor mérges volt. – De hogy megyek én Szicíliába. Menjenek a gyerekek!
"EZ AZ" repestem magamban. Ekkor megláttam, ahogy testvérem érdeklődően rám tekint, szobájából. "csitt" mutattam neki.
– De Margit! – Hallottam, hogy a férfi erő kettéroppan, a női hatalom súlya alatt. "Esélytelen apám, esélytelen". – Jó akkor... Dani! Timi! Gyertek!
Kicsit vártam, mintha nem közvetlenül az ajtó mellett álltam volna, majd mint egy kis tündér rebbentem a konyhába. Nővérem ugyan így tett, de velem ellentétben, ő nem tudta miről van szó.
– Akartok esküvőre menni... – Anyám oldalba bökte. – Akarom mondani... khmmm... érdekelne 4 nap, 3 éjszaka Szicília?
Nővérem, kicsit értetlenül nézett rá.
– Apátok nyert egy idióta rádióműsorban. Sajjjnosss... mi nem tudunk elutazni, mert esküvőre megyünk. Lenne kedvetek...