Svédtorna 2. rész - Lovagülés derékon

A másnapi reggelinél és gyönyörteljesebb étkezésem sem volt még. Hatan ültünk az asztalnál, én, Vera, mostohaapám, anyám és még két rokonszerűség, mami és fia. Miközben felszolgálták a kaját belelendültünk a beszélgetésbe, a szüleim a nászútról, én a velem szembe ülő „nagynénémmel” szemeztem a srác meg valaki hülye videojátékról dumált, de persze senki nem figyelt rá. Váratlanul egy láb megérintette az enyémet. A puha kis ujjacskák végigsiklottak a combomon. Rémülten néztem fel, de senki nem figyelt. Ahogy egyre feljebb araszoltak, úgy emelkedett a vérnyomásom. Kellett nekem szoknyát venni – átkoztam magam, de már késő volt, Vera kinyújtott lába már a puncim után kutakodott. Nem... nem... soha akartam mondani, de helyette szétnyitottam a combjaim.
Kimondhatatlan érzés volt, amint a puha tappancsok lágyan dörzsölik duzzadó szeméremajkaimat. Előrehajolva az asztalra könyököltem, hogy senki ne lássa, mi történik, de közben kezdtem kipirulni és a sóhajaimat is alig tudtam visszatartani. Sőt, pár pillanat múlva már éreztem is, ahogy elázott bugyimat kikerülve barátnőm belemártja ujjacskáját lüktető barlangomba. Egy szelet kenyérbe fojtom a sikolyom, elvörösödöm és köhögni kezdek. A srác barátságosan megütögeti, a hátamat majd keze a combomra siklott. A legszörnyűbb pillantásomat vetettem rá, de ő csak mosolyogott és tovább simogatott.
Felpattantam és kiviharzottam az ebédlőből. A szobámba rohantam, majd beálltam a tus alá, és megengedtem a vizet. – Elegem az egészből! Ebből a rohadt perverz famíliából! – csapok fájdalmasat az elegáns csempére. Hirtelen kinyílit a zuhanyfülke ajtaja. Mielőtt megfordulhattam volna, a srác erős karjai ölelték át a derekamat és a suhanc magához szorított. Meztelen volt. A hímvesszeje ágaskodott. Kemény pénisze becsúszott a fenekem vágatába.
– Olyan nagyon kívánlak – mondta.
– Menj a francba! – kiáltom, de szilárdan tart. Baszd meg te még gyerek vagy.
– Gondolod? Szerinted egy kiscsávónak ilyen nagy farka van? Amúgy meg már 15 múltam. Konditerembe is járok. Amúgy meg Emilnek hívnak, de Emma vagy így összeillünk.
Nem igazán értettem a logikáját, de amint erősebben a fenekemhez szorította a hímvesszőjét, annak keménysége miatt átfutott rajtam a kéj. Emil megfordított. A vízsugarak az arcába csaptak, eláztatták a haját. Mit sem törődött vele. Csókolta a számat, az arcomat, a szemhéjamat, az orromat, az államat, azután a fülembe dugta a nyelvét.