A nemzetközi pályázat....

Bence vagyok, 17 éves, budapesti gimnazista. Osztálytársam, Tündi, 16 éves. Mivel az osztályban többnyire fiúk vannak, ezért sokan nyomulnak arra a három szem lányra, de Tündire senki... Érdemes tudni, hogy Tündivel már 6. osztály óta ismerjük egymást és azóta barátok vagyunk (most 11. – esek vagyunk). Számos boldog és szomorú pillanatunk volt együtt, konkrétan ez már a barátság legeslegfelsőbb szintje, majdhogynem testvérként tekintek rá.
A történet a tanév elején, szeptemberben zajlik. Egy szép, verőfényes napon Tündivel igyekeztünk az iskolába, sajnos már késésben voltunk. Szerencsére a tanár nem írt be minket. A nap a szokásos rendben zajlott, mikor az igazgató lehívatott minket az irodájába. Közölte velünk, hogy iskolánk egy nemzetközi pályázatban vesz részt, és mi annak a csapatnak a tagjai leszünk, akik képviselik az iskolát Olaszországban, az egy hónap múlva megrendezésre kerülő programon.
Ennek nagyon megörülve siettünk haza, szüleinknek mesélve azt.

Október 5-e, vasárnap. Elérkezett az utolsó nap itthon. Mivel Tündi messze lakik az iskolától, vidéken megbeszéltem Vele, hogy nyugodtan feljöhet hozzám, aludhat nálam és reggel együtt megyünk a reptérre. Így is történt. Este elmentem érte és abban a pillanatban, ahogy megláttam Őt a kapuban, a lélegzetem elakadt. Alacsony termetű, körülbelül 160-165 cm magas lehetett, szőkés-barna egyenes haja a vállára simult, barna szemei megigéztek. Feszes mellei épphogy nem szakították át a pólóját. Furcsa módon, rögtön odarohant hozzám, majd megölelt, amit hirtelen nem tudtam hova tenni magamban. Ezek után csomagjait bepakoltam a kocsiba, szüleitől elköszöntünk, majd elindultunk hazafelé, de előtte útba ejtettünk egy éttermet. Megleptem Tündit egy vacsorával. Mikor megálltunk a hely előtt, nem tudta hova tenni magában a dolgokat, csak a fülig érő mosolyából, illetve egy halk "Köszönöm! "-ből tudtam, hogy örül neki. Vacsora után hazatértünk, majd elfoglalva helyünket, mindenki lepihent.

Elérkezett a hétfő. Korán reggel kellett indulni a reptérre. Útnak is indultunk. Délután már meg is érkeztünk célállomásunkra, Olaszországba.
A szoba kiosztásnál mivel a kísérő tanárunk törekedett arra, hogy fiúk csak fiúkkal legyenek, de mivel csak Tündi volt az egyedüli lány, megkérdezte Őt, hogy mit szeretne.