Hotel

Emily a pihenőidejét töltötte és Chicago belvárosát bámulta az ablakból. Még öt évnyi munka után sem unta meg a látványt. A szobaszervízt élvezetes munkának találta. Örömet okozhatott másoknak, rendszeresen új és érdekes emberekkel találkozhatott és a munkahelyi környezete öt csillagos volt. A szokott meditációját egy hang szakította meg a háta mögül:
– Elnézést a tegnapi miatt!
Emily megfordult és egy öltönyös, láthatóan jómódú férfi állt előtte. A lány egyik erőssége a memóriája volt. Képes volt megjegyezni a vendégek többségének nevét. Ezt a férfit Michael-nek hívták és az arcán látható – rejteni próbált – mosolyból az jött át, hogy nem igazán bánja a történteket. Az előző nap Emily a szobájába vitte a rendelt standard reggelit. Többször is kopogott, de nem kapott választ. A szállodai szabályzatnak megfelelően benyitott és Michael látványa fogadta, ahogy az javában dugott hátulról egy hangosan nyögdécselő nőt. A lány biztos volt benne hogy hallották a kopogását és bejövetelét, de nem törődtek vele. Amikor Emily felhívta magára a figyelmet, a férfi úgy tett mintha mentegetőzne, a nő pedig úgy tett mintha zavarban lenne. Michael egy köpenyt vett, aláírásával nyugtázta a reggeli átvételét, Emily pedig távozott. Ez volt tegnap. A mai találkozásuk sokkal illedelmesebb volt.
– Az én hibám volt. Kötelességem a lehető legjobban tisztelnem a vendégeink magánéletét. – mondta a lány diplomatikusan.
– De néha megtörténnek dolgok.
A férfi a lány jobb oldalára állt az ablaknál. Emily megfeszült és témát váltott:
– Üzleti úton van a városban?
– Üzlet és szórakozás.
– Úgy látszik a szórakozás résszel nincs semmi gond. – csipkelődött a lány.
Michael elnevette magát és azt mondta:
– Üzleti ügyem van és egy esküvőre is jöttem. A vőfély vagyok. A vőlegény egy üzleti partnerem úgyhogy sok fontos dologról tudunk beszélni egy füst alatt.
– A Callahan esküvő?
– Pontosan. Elintézzük a pénzügyi dolgainkat és ő hozzámegy kedveséhez, aki itt született.
Emily megpróbálta elfojtani a mosolyát amikor megkérdezte:
– Ha már a kedvesek szóba jöttek... ki volt a nő? Egy ismerős?
– Valami olyasmi. Valaki aki hozzám hasonlóan szenvedélyesen rajong a szenvedélyért.
– És a magamutogatásért.
– Úgy hangzik mintha nem az első eset lett volna.
Emily bólintott.