Az elátkozott szerelem

Bevezető: Ez a történet igazából is megtörtént. Egy 28 és egy 34 valamint egy 29 éves férfi közös története ez. A legfiatalabb férfi kínlódásáról szól, aki olyan valakibe zúgott bele, akibe nem kellett volna. (Egyébként, ha merészebb és korábban lép, akkor nem kellett volna ennek így alakulnia. De hát a sors már csak ilyen furcsaságokat tud tenni még a melegekkel is. )

Ezt a történetet nem én találtam ki. Ezt a történetet egy középkorú férfi ismerősöm kérésére küldöm el. A cím ugyan magáért beszél, de higgyétek el azt, hogy érdemes lesz végigolvasni.

Sziasztok! Csanádnak hívnak és 1988. október hónapjába születtem. A történetem másik két főszereplője a bátyám, Ádám (1982. június) és Laci (1987. szeptember) lesz.

A bátyám és köztem meglevő korkülönbségből is adódik, hogy amikor Ádám bejelentette otthon, hogy meleg, akkor Ő már 16 éves volt, míg én 10 éves sem voltam. Hetedikes voltam, amikor teljesen belezúgtam egy évfolyamtársamba, akivel délutánonként egyébként egy napközis csoportba voltunk. Nem mertem a fiúhoz igazán közeledni, mert féltem magam önmagam, de még inkább mások előtt felvállalni. Akkoriba sem volt még mindenhol internet, de az iskolába, amikor tehettem egy-két történetet elolvastam. Ezek alapján elkezdtem kicsit félni attól, hogy hiába fogadták el a szüleink, amikor a tesóm bejelentette, hogy meleg, ezt az én esetembe már nem fogják ilyen jól fogadni, mert abba bíznak, hogy én még tovább vihetem a vérvonalat. Ez főleg a férfiaknak fontos. (Erre majd visszatérek a végén. ) Szóval teltek-múltak a napok, a hetek, a hónapok. Eljött a ballagás napja, de ekkor már tudtam, hogy a kiszemeltem ugyanoda jön továbbtanulni, ahova én megyek. A ballagás után majdnem napra pontosan kéthéttel, egy szombat reggel közölték a szüleim, hogy jön Ádám másnap ebédre és hozza bemutatni a barátját. Éreztem, hogy ezt így nem szívesen mondták ki. Ekkor éreztem úgy először, hogy itt az idő és elmondom nekik, hogy meleg vagyok. Végül páróra múlva meg is tettem ezt. Amitől kicsit féltem, szerencsére nem vált valósággá. Anyám és a faterom is őszintén elmondták, hogy Ádám után számítottak már erre, főleg azért, mert 15 éves kamasz fiúként még soha nem láttak lányok társaságában.