Pókerjátszma hármasban 1. rész

Az első meleg tavaszi péntek volt, igazi vidám, csillogó, életre kelt a természet a téli álmából. Ragyogott a város a türkiz ég alatt, az utcákon mosolygósabbak lettek az emberek. Előkerültek a könnyű nyári ruhák, laza dekoltázsok, rövid szoknyák, egyik ámulatból a másikba esve sétáltam hazafelé a munkából a lányokat csodálva. Mindenfelé tekintetet hívogató formás fenekek, színes felsőkön átsejlő feszes mellek körvonalai pattogtak a léptek ritmusára. Kinek ne kalandoznának el a gondolatai ennyi szemet gyönyörködtető szépségtől, még ha a világ legcsodálatosabb nője, szeretett menyasszonyom vár is otthon.
Délután beszéltem Bettivel utoljára, kedves hangja mindig melegséget kelt bennem. Telefonon kérdezte, nem bánom-e, ha Zsuzsi ma nálunk alszik. Főiskolán lettek legjobb barátnők, és hiába telt el egy év azóta, barátságuk szemernyit sem kopott. Dehogy bánom, sőt, szívesen látom vendégül őt! Mindig jókat beszélgetnek, órákig képesek elcsacsogni, közben én kedvemre olvashatok, tévézhetek, és menyasszonykám is boldog tőle. Zsuzsi is gyönyörű lány, picit magasabb Bettinél, tökéletes karcsú teste, világosbarna haja van, mosolygós zöld szemei, és két kis gödröcske a szája sarkában, ha nevet. Amikor találkozunk, rendre megragadom az alkalmat, hogy lopva megcsodáljam formás testét és elábrándozzak a látványán.
Ma kivételesen Zsuzsi nem megy el a késői vonattal, marad éjszakára. Vidéken lakik, holnap korán reggel állásinterjúja lesz. A nappaliban ágyazunk majd neki, elkerülhetetlen lesz, hogy hálóruhában is találkozzunk. Intimebb hangulatú lesz ez a vendégség, mint az eddigiek.
A lányok persze korábban találkoztak, elmentek kicsit vásárolgatni munka után. Megmosolyogtam a „kicsit” és a „vásárolgatni” szavakat egy mondatban, nyilván órákat fognak különböző ruhaboltokban tölteni. Végül este hét után érkeztek, jókedvűen, nevetgélve, egy halom elegánsnak tűnő papírszatyrot lóbálva. Kedélyesen köszöntöttük egymást, Bettivel egy gyors csókot, Zsuzsival két puszit váltottunk, megérintette orromat parfümjének friss illata. Egyből feltűnt, hogy tarkóig érőre vágatta ez idáig hosszan leomló haját, ettől még szexibb lett.
– Klassz így a hajad, tök jól áll!
– Hát ez szép! – csattant fel Betti bókom hallatán – Bezzeg, amikor én fodrásznál voltam észre sem vetted! – mondta, és az egyik szatyorral az oldalamra csapott. – Ezért most büntetésből végig kell nézned miket vettünk!
– Hát jó – sóhajtottam – gyertek, mutassátok!
– Nem, nem! – mondták egyszerre cinkos összekacsintással – Azt is meg kell mondanod, melyik áll a legjobban! – és egy halk kuncogást elnyomva már indultak is a hálószoba felé a szatyrokkal.
A nappaliban vártam a nem túl izgalmasnak ígérkező új-cucc mustrát. Sosem értettem, hogy lehet így lelkesedni pár ruháért, de amint a bemutató elkezdődött, egyből átértékeltem ezt a véleményemet. A két tündéri lány minden kacérságát összeszedve vonult elém kecses léptekkel, csípőjüket ringatva, egymással versengve szexi nyári ruhákban. Hosszú másodpercekig csodáltam Zsuzsi testét is, végre nem kellett lopott pillantásokkal végigmérnem, feszített előttem, mutatva kecses vonalait. Furcsa volt tőle ez az erotikus lendület, korábban inkább kedvesen mosolygós, visszafogott lánynak ismertem meg.
Megmutatták az új, feszes ujjatlan felsőiket, Betti rövidnadrágját, Zsuzsi miniszoknyáját, combközépig érő különböző színű vállpánt nélküli nyári egyberuháikat. Betti egy lopott pillanatig kacéran fel is libbentette nekem szoknyája szélét, előtűnt kedves kis kerek feneke, közé simuló pici tangája. Zsuzsi sajnos nem követte példáját, de gyönyörű meztelen combjait azért így is alaposan szemügyre vehettem. Ha jól láttam, az utolsó a ruhához mindketten levették a melltartót, Betti pici mellbimbóinak körvonalát jól ki tudtam venni a vékony anyagon keresztül.
– Na, ennyit vásároltunk, akkor most te jössz, melyik volt a nyertes? – kérdezte Zsuzsi
– Várj, még van valami, azt is látnia kell! – szólt közbe Betti
– Nem, azt nem hiszem, hogy látnia kellene! – kuncogott Zsuzsi
De Betti karon fogva behúzta a hálóba, majd szinte azonnal meg is jelentek egy-egy szép csipkés melltartóval, amit mindketten a ruhájukra rászorítva tartottak mellükön. Zsuzsi arcán egy pillanatig látni véltem, hogy zavarban van a helyzettől, ahogy cicijeit fogva áll előttem. Sejthette, hogy ebben a pillanatban épp elképzelem testét egy szál melltartóban.
– Na jó, akkor most döntsd el a nyertest, és együnk végre valamit, éhen halok! – mondta Betti.
Azt hiszen, az ő egyrészes ruháját választottam, de nem nagyon tudtam és akartam igazi döntést hozni. A lányok visszaöltöztek, közben kinyitottam egy üveg magunknak. Tálaltunk, vacsoráztunk, közben kellemesen beszélgettünk mindenféle dolgainkról. Főleg persze a lányok vitték a szót, annyi mondanivalójuk volt mintha ezer éve nem beszéltek volna egymással. Az üveg bor hamar elfogyott, kinyitottunk még egyet, majd a vacsora után azon kezdtünk tanakodni, mivel is töltsük az este hátralévő részét. Én titokban azt reméltem, lefoglalják egymást és leülhetek a tv elé, de végül egészen más fordulatot vett az este.
– Társasjátékozzunk! – javasolta Betti – Te is szeretsz játszani, ugye, Zsuzsi?
– Hát igen, szeretek, de hárman nem az igazi. Mit szólnátok egy pókerhez? Nemrég tanultam meg, jó kis játék, van kedvetek?
– Jó ötlet, úgy is szerettem volna én is megtanulni! – lelkendezett Betti.
Kártyát vettem elő, kiürítettük a kis aprópénzes dobozkánkat és háromfelé osztottam a tartalmát. Régebben sokat játszottam, de már jó ideje egyáltalán nem, szívesen elevenítettem fel a tudást. Persze nem számíthattam nagyon kemény menetre két lánnyal, akik épp csak megtanulták a szabályokat, de jó kis esti szórakozásnak ígérkezett.
Bettinek mindketten segítettünk eleinte, viszont Zsuzsi meglepően jól játszott. Igaz, én nem vettem túl komolyan az egészet, össze-vissza emelgettem, de mégis meglepődtem, amikor azon kaptam magam, hogy az utolsó tízforintosomat teszem fel, majd veszítem el.
– És ilyenkor mi van? – érdeklődött Betti – Vesztettél és vége? Vagy újra kezdjük? Van kedvetek?
– Nekem lenne még kedvem játszani! – jelentette ki Zsuzsi – Osszuk újra a pénzt, jó?
– A végén még elnyeritek a nadrágomat is! – mondtam nevetve. Viccnek szántam, de Bettinek felcsillant a szeme.
– Ragyogó ötlet! Nadrág maradhat, de a pólódért fizetek kétszázat! – azzal már számolta is az aprókat.
– Ja, persze, a végén még levetkőztettek! – nevettem az ötleten, de kedvesem igenis komolyan gondolta, és úgy tűnt, Zsuzsinak is kezd tetszeni az ötlet.
– Ugyan, csak egy póló – kezdett győzködni – és ha olyan ügyes vagy, simán visszanyered. Legyen tétje is a játéknak, igaz, Betti?
– Hát jó, ha ennyire szeretnétek – egyeztem bele. Elosztották az árát, megkaptam a pénzt, és ahogy ígértem, lehúztam a pólómat. Nevetve tapsoltak, ahogy félmeztelenül visszaültem az asztalhoz, majd, mint ha mi sem történt volna, folytattuk a játékot. Eleinte furcsa volt, de hamar megszoktam a helyzetet. A lányok azért néha jókat nevettek rajtam. Kis idő múlva próbáltam visszakérni a ruhát, de Betti hajthatatlanul őrizte.
– Vissza kell nyerni, ha fázol! – mondta. Kisvártatva azonban neki fogyott el minden aprója.
– Na, akkor most visszavásárolom a pólómat! – kaptam az alkalmon – Ide vele!
– Nem úgy van az – szólalt meg Zsuzsi – azt felesben fizettük, tőlem is vissza kellene venned, de én nem adom! – mondta pajkos mosollyal a szája sarkában.
– Akkor én is vegyek le valamit? – kérdezte Betti mosolyogva – Eladom a zoknimat, jó?
– Jó, persze – fogadtuk el mindketten. Ő is kapott érte kétszáz Forintot, majd néhány újabb kör után lekerült a zokni Zsuzsiról és hamarosan rólam is. Közben a második üveg bor is elfogyott, egyre vidámabban kacarásztunk a játék izgalmas pillanatainál, és egyre pikánsabb megjegyzéseket tettünk, ahogy oldódtak a gátlások.
– Vigyázzatok lányok, ha igazán belejövök, még meztelenül végzitek! – próbáltam fenyegetni őket.
– Nem, ha összefogunk ellened, igaz Zsuzsi? – nevetett Betti – Még pár kör, és te is meglátod mit szeretek annyira benne – kacsintott kacéran Zsuzsi felé.
– Ó, hát te a barátnődnek mutogatnál? – kérdeztem tettetett felháborodással.
– Mi mindig is megosztottuk egymással a dolgainkat – válaszolt Zsuzsi nevetve – De tegyél inkább tétet, mert a végén még elalszunk!
Persze egyikőnk se vette komolyan, amiket mondtunk, de lassacskán igazán erotikussá vált a hangulat az asztal körül. Próbáltam odafigyelni a játékra, nem is értem, hogyan történhetett, ismét én vesztettem el az összes pénzemet. Hirtelen komollyá vált a helyzet, pillanatra mintha kijózanodtunk volna. Már csak nadrág és persze alsógatya volt rajtam, ebben a pillanatban úgy tűnt, nem nagyon tudunk tovább viccelődni.
– Jó, hát akkor azt hiszem vége, ugye? – szólaltam meg egy másodpernyi csend után – Vagy mit szeretnétek? – kérdeztem bizonytalanul.
– Talán feladod? – kérdezte Zsuzsi kacéran – Le kell venned valamit, ugye Betti?
– Bizony, nagy volt a szád, gyerünk! Most oda azt a nadrágot! – mutatott Betti a földön lévő kis ruha-kupacra
– Hát, nem is tudom, nem lenne túlzás? – váltottam komoly hangvételre – Akkor már csak az alsóm marad, elég hülyén érezném magam...
– Ne aggódj drágám, nagyon jól nézel ki alsógatyában – mondta nevetve Betti – Vedd csak le a nadrágot, majd vigyázok rá, hogy ne essen csorba a becsületeden!
– Hát jó – mondtam miközben felálltam a székből – De ha legközelebb ti vesztetek, ti is levesztek valamit! Akkor ebben megegyeztünk, ugye?
– Persze, így igazságos.
Felálltam, és lassan letoltam a nadrágomat. Kicsit bizonytalan voltam, úgy éreztem, a lányok kiterveltek valamit ellenem. Össze kell szedni magamat, gondoltam.
– Na látod, nem is olyan nehéz! – szólt Betti, majd leszámolták a megszokott kétszáz Forintot.
Folytattuk a játékot, nagyon óvatos voltam, és hiába volt hallgatólagos megállapodás a lányok között, ezúttal Bettinek fogyott el a pénze. Kérni sem kellett, egyből ledobta magáról a felsőjét, előtűnt az ismerős hófehér melltartója. Az egyik kedvencem volt rajta, kis csipkés széllel, ami éppen csak eltakarta mellbimbóját. Cicijei kedvesen domborodtak a finom kis fehérnemű fölött.
Nem volt szerencséje, pár kör után ismét ő vesztett.
– Hát, Betti, – szólt Zsuzsi nevetve – akkor most te is meg kell, hogy válj a nadrágodtól!
– Na jó, én nem szeretnék bugyiban ! – próbált tiltakozni – Inkább adjuk vissza neki is!
– Nem, nem! – Zsuzsi hajthatatlannak tűnt. Folyamatosan kedvesen kuncogott, úgy tűnt, elhatározta, hogy levetkőztet minket. – Le a nadrágot! Megállapodtunk, nem?
– Bizony! – helyeseltem – Én is levettem, neked sincs mit szégyellened!
Betti végül belátta, hogy kár vitatkoznia, kigombolta szűk nadrágját, és lecsúsztatta combján, előtűnt a melltartóhoz illő pici fehér tangája. Meg sem kellett fordulnia, hogy lássam magam előtt kerek kis fenekét, ahogy gömbölyűn körbeöleli a vékony pántot.
Meglehetősen furcsa, de ugyanakkor izgalmas helyzet volt, ahogy mindketten fehérneműben ültünk Zsuzsi előtt, aki végül is vendég volt nálunk. Ő még teljesen fel volt öltözve, szemmel láthatóan élvezte a helyzetet, csöppet sem tűnt úgy, hogy zavarban van. A következő kört szinte csak vele ketten játszottuk végig, Betti semmire sem mert tétet rakni. Lassan fogyott is a pénze, de egy merész emeléssel végül legnagyobb örömömre Zsuzsit sikerült lenulláznom.
– Na, akkor most te jössz! – lelkendezett Betti megkönnyebbülve – De te hunyd ám be a szemed! – fordult hozzám nevetve.
– A nadrágot veszem le, jó? – kérdezte miközben mosolyogva felállt – Tudod, nem vettem vissza a... izé, a melltartót... – mondta kissé félénken. Tetszett, ahogy zavarba jött a vallomástól, de nagyon meglepett, észre sem vettem, hogy nincs rajta, pedig az ilyesmit ki szoktam szúrni. Hátrébb lépett az asztaltól, egy percig sem habozott, mintha várta volna ezt a pillanatot kibontotta nadrágja fényes fekete övét. Egy másodpercre találkozott a tekintetünk miközben keze a gombokat babrálta. Mosolygott, de egy apró sóhajából kisejlett izgatottsága.
Lassan kigombolta nadrágját, és letolta karcsú lábain. Elképesztően szexis látvány volt, ahogy Zsuzsi a nappalinkban vetkőzik, még ha teljes természetességet színlelve tette is. Fekete bugyiban volt, ami úgy simult kecses vonalaira mintha festve lenne meztelen testére. Miközben felegyenesedet, ismét elkapta kíváncsi pillantásomat, széles mosolyra húzódott szája, és mintha olvasott volna gondolataimban, bizonytalanul körbefordult, megmutatva gyönyörű fenekét. A fekete tanga apró háromszög alakú teteje erotikusan kúszott be a két kis kerek dombocska közé és tűnt el közöttük. Elképesztően szép feneke volt! Hányszor megcsodáltam már szűk nadrágjaiban, de így csupaszon látva még sokkal szebb volt, mint ahogy megannyiszor elképzeltem! Tökéletesen kerek kis dombocskák, szép feszes bőre puhának és bársonyosnak tűnt.
– Héj! – bökött oldalba menyasszonykám nevetve – Elég legyen a barátnőm fenekének bámulásából! Játszunk inkább!
– Jó-jó, csak elkalandoztam! Mehet? – kérdeztem bízva benne, hogy a lányok is izgalmasnak találják az este alakulását.
– Nem is tudom, meddig folytassuk ezt? – kérdezte Betti – Gondolom levetkőzni nem akarunk.
– Mi nem is! – válaszolt Zsuzsi – De a vőlegényednek azért vegyük el a gatyáját! – mondta nevetve, miközben visszaült a helyére. Feszes felsőjén keresztül most már tisztán láttam ágaskodó mellbimbóinak körvonalát. Mosolyogva fogadta leplezetlen pillantásaimat, nem zavarta, sőt mintha élvezte volna kíváncsiságomat, így felbátorodva egyre gyakrabban csodáltam áttűnő vonalait.
Betti továbbra sem mert téteket rakni, de az óvatos játék visszafelé sült el, pár perc alatt apránként elfogyott minden pénze.
– Na most te jössz, mutasd magad! – mondtam neki.
– Jó ég! Most komolyan, vegyem le a melltartómat? Hagyjuk, jó?
– Dehogyis! – válaszoltam – Engem akartatok levetkőztetni, most te vesztettél! Velem is levetetnétek a gatyát, nem?
– Úgy van ám! – helyeselt Zsuzsi is – És én is levenném. Pedig a te melleidet már mindketten láttuk, külön-külön.
– Igaz... – gondolkodott el Betti – Végül is... Na jó. Akkor... tényleg levegyem? – kérdezte utoljára bizonytalanul.
– Igen, gyerünk!
A székén ülve nyúlt a háta mögé és kikapcsolta melltartóját. Kezével maga előtt tartva bújt ki belőle, még egy bíztató pillantásért rám nézett, amit meg is adtam neki, mire ő leengedte kezét feltárva nekünk kerek cicijeit. Pici mellbimbói keményen ágaskodtak, ő szemérmesen lefelé nézett, majd kihúzva magát összerendezte a lapokat a folytatáshoz.
– Na jó – mondta – tulajdonképpen tényleg mindketten láttatok már meztelenül is. Játszunk tovább, ezt nem hagyom annyiban!
Újra osztottunk, és egyből az első körben bejött egy ász pár, amit ügyesen megjátszva sikerült Zsuzsit csőbe húznom. Végre rá került a sor. Szívem nagyot dobbant, amikor megláttam az enyémnél kisebb lapjait, reméltem, hogy most megmutatja melleit! Sosem gondoltam, hogy valaha eljön ez a pillanat, reméltem, hogy nem fúj most visszavonulót, és Bettit sem most kezdi el zavarni a helyzet.
Szerencsére nem így történt, Zsuzsi pár másodpernyi gondolkodás után megfogta felsője szélét, és lassan emelve áthúzta feje fölött. Ámulva néztem előtűnő cicijét amint felemelt kezével feltárta őket. Csodásak voltak, feszesek és tökéletesek, mint egy lányé! Betti mellei szép telten, ívelve borulnak rá mellkasára peckesen felfelé meredő mellbimbókkal, Zsuzsié pedig mint két kis domb, feszesen kerekednek előre helyes kis bimbókkal a közepén. Ruhán keresztül nagyobbnak hittem őket, de a tökéletes gömbölyű formájuk minden képzeletemet felülmúlta!
Ahogy lehúzta a felsőjét, egyik kezével gyorsan eltakarta csodálatom tárgyát, miközben másikkal zavartan a lapokat rendezgette.
– Héj, nem ér eltakarni! – szóltam rá – Betti is megmutatta magát, hadd lássunk téged is!
Rövid habozás után végül nem kérdezett semmit, lassan leengedte a kezét.
– Hát jó.. – mondta, és összeszedve bátorságát még ki is húzta magát kissé, felvette előbbi kacér mosolyát.
– Így jó lesz? – kérdezte tettetett magabiztossággal. Nevetve megköszöntem, és folytattuk a játékot. Nem győztem bámulni a mellettem ülő két gyönyörű félmeztelen lány csodálatos melleit, amint nevetgélés közben fedetlenül ugráltak az asztal mellett. Persze Zsuzsi időnként engedve szemérmességének ösztönösen takargatta őket, de a játék hevében elég alkalmam volt újabb pillantásokra. Amint észrevette tekintetemet, először odakapta kezét, de megállította a mozdulatot és inkább alig észrevehetően kihúzta magát. Zavarban volt meztelenségétől, de élvezte is a helyzetet.
Talán a bornak, talán elkalandozó fantáziámnak volt köszönhető, hogy a következő menet végén megint én vesztettem. És már csak egy alsógatya választott el a teljes pucérságtól. Megdobbant a szívem, felébredt bennem is a szégyenlősség.
– Hát akkor... Te is mutatsz nekünk valamit végre? – Kérdezte Zsuzsi kendőzetlen kíváncsisággal – Ugye nem bánod, Betti, ha én is szemügyre veszem?
– Hát, ha így kell lennie, miért is ne. Végül is barátnők vagyunk. – válaszolt menyasszonykám nevetve – Gyerünk, te jössz! – fordult felém.
Pár másodpercig szóhoz sem jutottam, kibúvók után kutattam magamban, de engedtem a másik énemnek, aki végig akarta játszani az elkezdett játékot. Felálltam hát, pár lépéssel eltávolodtam az asztaltól, és letoltam a gatyámat. Két kezembe temettem a helyzettől pár centisre összezsugorodott farkamat, úgy indultam vissza székem felé. Elég esetlen látványt nyújthattam pucéran takargatva magam.
– Héj, nem ér eltakarni! Te mondtad, ugye? – szólt rám Zsuzsi, az előbbi beszólásomat idézve. Teljesen igaza volt, mégis haboztam. Nem épp a legjobb formáját nyújtotta, meg amúgy is zavarban voltam.
– Mutasd, csak játék, gyerünk! – bíztatott Betti is.
Épp kettejük között álltam a székem mellett. Leengedtem kezemet, farkam szabadon lógott az asztal fölött. Mozdulatlanul vártam pár másodpercig, hagytam, hogy a lányok mustrálják farkamat. Először próbáltam kerülni a szemkontaktust, de úgy döntöttem nem akarok szégyenlősnek látszani, kérdőn Bettire, majd Zsuzsira néztem. Láttam mosolygós szemében az elégedettséget, de mintha nem hozta volna igazán izgalomba a látvány. Betti törte meg végül a csöndet.
– Hát, ma elég kis visszahúzódóak vagytok! Ennyire ?
– Mit gondolsz? Persze, hogy az... Sebaj, még nincs vége a játéknak!
– Nincs? – kérdezte Betti – Hiszen vesztettél, nem?
– Az lehet, de még nem tudjuk ki nyert! Úgyhogy gyerünk, osszunk újra! – mondtam, és leültem a helyemre.
Nem kellett győzködni őket, újraszámoltuk a pénzt, és nekivágtunk a következő körnek, ami számomra a legizgalmasabbnak ígérkezett, már mindkét lányon csak bugyi volt. Imádom Betti minden porcikáját, megőrülök finom bőrének illatától, puha érintésétől, de most mégis azt reméltem, Zsuzsi lesz az, aki veszít, és megláthatom testének titkos részleteit. De legnagyobb meglepetésemre nem így történt.
Egy fullra feltettem mindenemet, de Zsuzsinak nagyobb lapja volt. Megint én vesztettem. A lányok tapsikolva nevettek örömükben.
– Jó, akkor most mi legyen...? – kérdeztem bizonytalanul
– Hát, levenned már nincs mit, – mondta Zsuzsi kacagva – de elég az is, ha felállsz és megmutatod rendesen. Az előbb olyan gyorsan leültél! Hadd nézzem meg jól magamnak.
– És most hátha jobb formában leszel, mint az előbb! – tette hozzá Betti nevetve.
– Hát, nem igazán... – mondtam lefelé tekintve – És különben is, már láttátok...
– De az úgy nem volt az igazi – erősködött Zsuzsi – Picit segíthetnél neki, vagy te, Betti. Nem?
– Hülyéskedsz!? Ezt hogy érted...? – hüledeztem – Na jó! Azért az már durva lenne...!
– Hát jó, ha nem hát nem. De akkor vége a játéknak, ugye? Kár... – mondta Zsuzsi, és leplezetlenül végigsimította kezével hasát, mellei közöttől indulva lefelé. Ezzel meg is győzött arról, hogy ne akarjam feladni. Teljesítem, amit kérnek, ki tudja, mi lesz még az estéből.
A szoba közepére álltam, ahogy kérték, ezúttal nem takargattam magam, hagytam, hogy jól megnézzenek. Zsuzsi előző megmozdulása ellenére farkam még jócskán kókadtan lefelé lógott. egyik lábamról a másikra állva toporogtam, a két lány várakozva méregette meztelen testemet.
– Akkor, mi lesz? – kérdezte Betti – most várjunk?
– Hát, ez most csak ilyen... Mit szeretnétek?
– Tudod te azt... – válaszolt Zsuzsi búgó hangon.
Elképesztően zavarban voltam a helyzettől, ahogy ketten mustrálgatják a pucér testemet és várják, hogy történjen valami. Egyik kezemmel megfogtam farkamat, zavartan markolászni kezdtem, majd néhány újjal megfogtam és húztam rajta egyet hatra feszítve a bőrt. Pillanatra kivillant nekik a makkom, de annyira volt, hogy azonnal el is engedtem.
– Na jó, nem tudom ezt így, előttetek... Akkor inkább mondjuk, hogy vesztettem.
– Ilyen könnyen nem adhatjuk fel! – erősködött Zsuzsi – Betti, nem tudnál picit segíteni?
– Hááát, ha te is benne vagy... – fordult felém menyasszonykám széles, kacér mosollyal.
– Na ne hülyéskedj! Most komolyan? Mit szeretnél csinálni...?
– Semmi rosszat, ne félj! – mondta nevetve, és már indult is felém. Elém állt, csak néhány centire tőlem, hozzámért ágaskodó mellbimbója, kedvesen szájon csókolt, miközben egyik kezével megmarkolta farkamat és erősen szorítva lassan hátrahúzta. Ettől persze egyből megmozdult bennem valami.
– Betti! Bocs, de... – hangzott Zsuzsi hangja megjátszott elégedetlenséggel. Betti persze egyből kapcsolt, hogy Zsuzsi semmit nem lát tőle az „előadásból”.
– Ó, bocsánat! Így jobb lesz? – kérdezte, miután elengedte szerszámomat és mögém lépett. Hátam mögül előre nyúlva két kezével lassan végig simította hasamat lefelé haladva, el farkam mellett, végül a heréimre helyezt tenyereit, farkam tövét két kézzel közrefogva. Bár már határozottam éreztem a bizsergést, de zavarom csöppet sem múlt, még mindig kókadtan lógott ki Betti ujjai közül. Zsuzsi alig pár méterre tőlem, velem szemben ülve kíváncsi szemekkel nézte ahogy menyasszonykám hátra húzta a bőrt – tudta, hogy ezt nagyon szeretem –, miközben vöröslő makkom csillogóan tárult Zsuzsi szemei elé. De hamar el is engedte, néhányat húzott rajta előre-hátra, majd két kezével még mindig a tövénél fogva lóbálni, körbe-körbe forgatni kezdte, ami így lankadtan könnyen ment neki. Mindketten elnevették magukat a vicces játékon farkammal. Odakaptam kezemet, megfogtam, eltakartam magam.
– Jaj, lányok, ez annyira ciki így... Nem tudom mit szeretnél – mondtam – de így nem fog menni.
– Engedd csak el, még nem láttunk eleget! – szólt rám Zsuzsi – Talán így? – kérdezte sokat sejtető mosollyal, miközben mélyen a szemembe nézett, és ölében pihentetett kezét lassan emelni kezdte, ezúttal felfelé simítva hasának hófehér bőrét. Elvettem kezemet, Betti lassan simogatni kezdte farkamat. Nem tudtam levenni szemem Zsuzsi kecses kézfejéről, ahogy egyre közelebb ért melleihez, majd óvatosan, ujja hegyével alig érintve haladt tovább, követve a cicik gömbölyű vonalát, egészen mellbimbója udvaráig. Lenézett, majd újra a szemembe, és mutatóujjai hegyével óvatosan körbe-körbe cirógatni kezdte a két kis pontot.
– Na de Zsuzsi! Te meg mit művelsz a pasimnak? – kérdezte Betti tettetett felháborodással, miközben még mindig farkamat simogatta.
– Ugyan, csak segítek neki kicsit. Látod, hogy máshogy nem lesz semmi!
Betti nevetve fogadta az ötletet, és Zsuzsi mozdulataival szinkronban kezdte farkamat lassan húzogatni. Zsuzsi először gyengéden, majd egyre merészebben simogatta, gyömöszölte melleit, ujjai hegyével a keményen meredező kis bimbókkal játszott, miközben egyre bizsergőbb farkamat szemlélte. Körbe-körbe simogatta mellbimbóit, majd óvatosan beléjük csípet, két ujja közé fogva előrehúzta őket. Kipattantak kezéből, amitől cicijei feszesen megremegek.
Csak álltam ott pár méterre tőle, Zsuzsi erotikus játékát néztem, miközben menyasszonykám farkamat ingerelte, amit Zsuzsi kíváncsi tekintettel nézett. Bár akkor nagyon éreztem, de mégis valóra vált álom volt ez a pár pillanat! Időnként egymásra nevettek, mintha csak szórakoznának velem, de nagyon is komoly kezdett lenni a helyzet. A látványtól farkam határozottan elkezdett megtelni vérrel, finoman lüktetve egyre feljebb emelkedett.
– Ez az, így mindjárt jobb! Na még egy kicsit feljebb! – lelkendezett Zsuzsi, miközben továbbra is ujjai közt morzsolgatta mellbimbóit.
– Szerintem elég lesz – mondta Betti – elég kemény már, még a végén helyzetbe hozzuk szegényt!
Mindhárman elnevettük magunkat ezen, és bár én még szívesen néztem volna a gyönyörű műsort, ezúttal le kellett mondanom róla. Farkam félig mereven állt, nem felfelé, nem is lefelé, hanem határozottan előre meredt, épp Zsuzsi bájos arca felé. Elégedetten mosolyogva nézte lépteimtől jobbra-balra himbálózó szerszámomat miközben székemhez sétáltam. Leültem, és újra osztottunk a reményeim szerint utolsó körhöz.
Ezúttal alaposan átgondoltam minden lépésemet – ki tudja mit kértek volna tőlem a lányok, ha megint vesztek – és próbáltam úgy játszani, hogy Bettinek kedvezzek vele. Hosszúra nyúlt ez a kör, de végül siker koronázta taktikámat, Zsuzsi pénzét sikerült elnyernem. Ő viszont igencsak meglepődött ezen, fülig elpirult, amint rájött, mi következik.
– Hát, akkor... – fordultam felé várakozón – Most ugye te jössz.
– Igen... – hebegett – Úgy tűnik... Betti nyert. Szóval akkor, most tényleg vetkőzzek pucérra? – Bettitől kérdezte, de szerencsére már őt is elkapta a lelkesedés.
– Hát igen, Zsuzsi, azt hiszem, ehhez te is ragaszkodnál! – nevetett.
– Hát jó... ha neked is ok...
Felállt, és pár lépésre az asztaltól szembe fordult velünk. Megfogta bugyija szélét, majd zavartan elengedte, habozott, nevetgélt, párszor kérdőn ránk nézett.
– Most tényleg...? Te jó ég... Nem hiszem el, hogy megteszem, itt előttetek...
Megfordult, majd vissza, ezúttal borzasztóan zavarban volt, ami csak még izgatóbbá tette az egészet. Végül vett egy nagy levegőt és hirtelen mozdulattal letolta a bugyit. A pici ruhadarab leesett a földre, habozás nélkül kilépett belőle, és ott állt előttünk anyaszült meztelenül, szorosan összezárt lábakkal, egyik kezét maga előtt tartva eltakarta punciját. Zavartan egyik lábáról a másikra állt, nevetgélt, kissé előrehajolt, másik kezével melleit is eltakarta.
– Ugyan már, gyerünk, mutasd magad! – mondtam bíztatóan – Én is megmutattam!
Hányszor elképzeltem őt így fantáziáimban, de az meg sem közelíti a valóságot! Kecses, izmos teste van, pici szexi hasa, kerek feszes cicijei. Ebben a néhány másodpercben csak ámultan néztem, ahogy próbálja rávenni magát a feltárulkozásra, farkam közben mereven ágaskodni kezdett az asztal alatt, szerencsére a lányok nem vették észre. Közben Zsuzsi lassan leengedte két kezét csípője mellé és feltárta nekem teljes meztelen testét, puncija vékony kis csíkját.
Kislányosan csupasz volt, tökéletesen selymesnek tűnt a bőre. Összezárt combjai tövénél volt egy kis háromszög, ahol át lehetett látni, szeméremajka épphogy csak kikandikált alul. Kedvem lett volna megérinteni a finom puha bőrt, de csak néztem a gyönyörű lányt, közben farkam kicsiket lüktetni kezdett az asztal alatt.
– Na, jól megnéztetek...? – kérdezte rövid csönd után Zsuzsi
– Hát, ha lehet eleget nézni ezt a látványt... – válaszoltam nevetve – Bár mindent még nem láttunk.
– Mindent azt nem is fogsz! – csattant fel – De ha szépen megkérsz, megfordulhatok.
– Igen, kérlek szépen, mutasd meg a fenekedet is!
Hízelgést imitáló hangom hallatán Zsuzsi elnevette magát, kissé feloldódni látszott, és kimért, lassú mozdulatokkal körbefordult. Mintha hirtelen eltűnt volna szégyenlős zavara, játékosan ringatta elbűvölő fenekét. Hátulról is ugyanolyan csodálatos volt, mint elölről, bőrének bársonyosságát csak kiemelték az apró libabőrök kemény fenekén.
– Akkor, mi legyen a győztes jutalma? – váltott témát Betti – Engem annyira nem hoz lázba a barátnőm csupasz teste, mint egyeseket – mondta nevetve, miközben kezével az asztal alatt finoman végigsimította merev farkamat, amire a meglepetéstől nagyot ugrottam a széken.
– Mit szeretnél? – kérdezte Zsuzsi.
– Tudom jól, hogy mindketten fantasztikusan tudtok masszírozni. Mit szólnátok egy négykezeshez?
– Én benne vagyok – vágta rá Zsuzsi, majd felém fordult – ha neked is jó ez.
– Persze, rendben. Menjünk akkor a hálóba! Csak előtte még kicsit ülnék itt, amíg... izé... értitek. – mondtam nevetve, merev farkam felé biccentve fejemmel.
– Értjük hát – nevetett Zsuzsi is – de ne most kezdj el szégyenlősködni, mutasd inkább milyen az igazi formád! Gyere, állj csak fel, én is kielégítettem a te kíváncsiságodat, nem?
– Hát... ha szeretnéd látni ahogy idétlenül meredezik, egye fene, megmutathatom, de akkor én is kérek valamit cserébe!
– Lassan a testtel! – szólt közbe Betti – Ne legyetek ennyire egymásba bolondulva, még féltékeny leszek! Különben is, én nyertem, gyertek inkább a hálóba! – mondta, és el is indult. Utána néztem, sosem tudok betelni csodálatos fenekének látványával. Hófehér tangája kiemelte formás vonalait, elképesztően szexis volt, ahogy félmeztelenül lépkedett az ajtó felé.
Zsuzsi nem tágított, kíváncsi pillantásával kísérve felálltam az asztaltól, farkam ezúttal valóban keményen felfelé ágaskodott. Megfogtam közben kezemmel kicsit eltakarva a lényeget, de úgy döntöttem, inkább engedek a kíváncsiságának, megálltam vele szemben és színpadiasan elvettem kezem. Szerszámom szabadon meredezett Zsuzsi meztelen teste felé, vöröslő makkom csillogott a lámpa halvány fényében.
– Na tessék, ilyen igaziból! – mondtam büszkén.
Zsuzsi tekintete lefelé szegeződött, elégedett mosollyal szemlélte az elé táruló látványt. Láttam, hogy izgalomba hozza a helyzet, szinte éreztem pillantásának érintését. Kedvesen mosolygó piros ajkaira kúszott tekintetem, azt kívántam, bárcsak farkamat érinthetnék.
– Hát igen, épp erre voltam kíváncsi! – mondta Zsuzsi kacér mosollyal a szája sarkában – Igazán impozáns!
Élveztem az izgatott érdeklődését, kéjes tekintetét, miközben én is csodáltam hamvas punciját, ágaskodó farkam néha megrándult az izgalomtól.
– Látom tetszik a helyzet – suttogta –, persze nekem is.
Furcsa volt így állni Zsuzsival szemben, mindketten meztelenül, de nem léphettem közelebb hozzá, nem érinthettem meg. Kedvem lett volna finom kis ujjait farkamra helyezni, vagy magamhoz ölelni, hasához nyomni farkamat, kemény fenekébe markolva felemelni és magamra húzni meleg hüvelyét. Benne is hasonló érzések keringhettek, néhány másodpercig egyikőnk se szólalt meg, kezünk mozdulatlanul nyugodott testünk mellett. Frusztrálóan izgalmas volt, hogy nem engedhetünk ösztöneinknek. Tudtam, hogy Betti a másik szobában vár ránk, és tartogat még csodás élményeket az este.
Végül én törtem meg a csendet.
– Na, hát ilyen amikor... Szóval, ha formában vagyok. De menjünk inkább, teljesítsük a nyertes óhaját – mondtam, miközben alsógatyámat kezdtem keresni a ruhakupacban
– Hát te meg mit turkálsz ott? – kérdezte Zsuzsi.
– Csak felveszem a gatyámat.
– Hát, jó, akkor én is a bugyimat – mondta kacér hangon. Több se kellett, hagytam az alsót ott, ahol volt, és pucéran, keményen álló farokkal indultam menyasszonykám után a hálóba. Nem takargattam himbálózó szerszámomat, élveztem Zsuzsi pillantásait. Persze az ajtóban előre engedtem, újra megcsodáltam fenekét, és ahogy elhaladt mellettem, kezemmel "véletlenül" végigsimítottam csípőjét. Rám mosolygott, és beléptünk a szobába.
... FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK