A kolléganőm 2. rész

Az előző történetben ott hagytam abban amikor, hogy a kolléganőm nyaralójára rá engedtem a vizet és utána jól megdugtam a kolléganőm kiéhezett pináját. Sajnos a nyár hamar eltelt, utána jött a nyirkos ősz, meg a ködös tél is. Nem jutottam hozzá a hőn áhított forró pinájához meg a szűz ánuszához sem. Valahogy a sors nem akarta, hogy összejöjjünk. Pedig minden nap láttam ott volt a másik irodában, sokszor megsimogatott és én is sokszor megsimogattam, de csak ennyi. Eljött a tél és ekkor jött a nagy arcul csapás. Bejelentették, hogy a kolléganőm visszamegy a cég másik telephelyére ahonnan jött. Búcsúzásunkkor megkérdeztem tőle:
– Na, akkor mi lesz azzal az ígérettel?
– Nem tudom. De amit ígértem azt mindig is meg szoktam tartani. Ne félj tiéd lesz a fenekem szüzessége. De ha véletlenül soha nem találkoznánk, akkor azt a szüzességet a sírba viszem. – mondta mosolyogva.
– Nagyon fogsz hiányozni. Vigyázz magadra, majd beszélünk.
– Te is vigyázz magadra! Kár, hogy többször nem tudtunk össze jönni. De ha rád gondolok, akkor még mindig bizsereg a pinám. – suttogta egy puszi kíséretében.
Elköszönt mindenkitől és ezzel elhagyta az irodát és eltávozott. Április végét írtunk, amikor egyik péntek délelőtt a telefonom egy ismeretlen szám hív. Felveszem és beszól a csicsergő hangjával a kolléganőm.
– Szia! Bajban vagyok, már megint. Itt vagyok és megint nincs ráengedve a víz a nyaralóra. Tudnál segíteni?
– Persze tudok segíteni, rajta de csak 13 óra után.
– Nagyon jó! Várlak ám, remélem, nem felejteted el, hogy hova kell jönni?
– Nem, nyugodjál meg.
13 óra után haza mentem és összepakoltam a cuccom, beültem a kocsiba és elmentem hozzá. A kapu nyitva, betolattam. Amint betolattam abban a pillanatban megjelent és be is csukta a kaput. Ugyan abban a szerelésben volt, mint a tavaly. A vékony pólóban, ami alatt nem viselt melltartót és mellbimbói ágaskodnak felfelé, majd átszúrva a vékony anyagot. Alul egy szűk rövidnadrágot viselt.
– És akkor most van rajtad bugyi? – kérdeztem meg mosolyogva.
– Remélem megvizsgálód. – mondta és eközben átölelte a nyakam és hatalmas nyelves csókot adott.
– Csak nem megint egyedül vagy?
– De igen. A férjem soha nem ér rá erre a kibaszott nyaralóra, hol ott az ő öröksége.
– A lányaid?
– Ők alig jönnek. Nekem kell mindent rendeznem a kapcsolatban.
– Na, gyerünk, megnézem, hogy mit kell csinálni és közben beszélgetünk.