Egy perverz nő hálójában

Mivel a szüleim, hol felváltva, hol egyszerre németbe dolgoztak, sokat voltam a nagyinál vidéken. Kicsit olyan volt a környék, mint a Tüskevárban, melyet nagy nehezen sikerült elolvasnom, miután anyám megfenyegetett, hogy elveszi a mobilom. A folyónak, ahová kijártam fürödni, volt egy kis beugró része, amit sűrű nád lepett el, de egy kis helyen mégis ki lehetett menni a partszakaszra. Mivel egyedül voltam aznap egészen messze leúsztam, és akkor pillantottam meg ezt a nádast.
Először észre sem vettem a megritkított részt, mert olyan jól eltakarta a többi nád, de amikor megláttam, gondoltam, hogy beúszom kicsit, és kifekszem a partra. Már majdnem el-értem a partot, amikor észrevettem, hogy a kinti füves részen valaki fekszik. Közelebb úsztam, mert azt hittem, valamelyik haverom az, akire ráijeszthetek. Lassan, alig hallhatóan tempóztam feléje, és szinte hangtalanul álltam fel a vízben, és indultam el irányába. Akkor aztán váratlan látvány fogadott. Egy gyerek helyett egy nőt láttam, ráadásul anyaszült meztelenül, mire hirtelen vadul verni kezdett a szívem, és valami addig nem ismert érzés remegtette meg a gyomromat, kicsit meg is szédültem, de mindez nagyon kellemes volt.
Földbe gyökerezett lábbal néztem a hason fekvő testet, a hosszú vörös hajat, és a telt nagy feneket, amit semmi sem takart el előlem. Tekintetem a vaskos combokról a hátra tévedt, majd oldalt a földhöz nyomódó nagy mellekre, amik szinte szétterültek a nő alatt. Ziháltam már, és kicsit tartottam attól, hogy észrevesz, hogy bámulom, de egyszerűen képtelen voltam otthagyni, csak néztem rá, egyre jobban vágyakozva. A fürdőnadrágom egyre inkább dudorodott. Ilyen nagynak még soha nem tűnt a kukim, és lüktetett. Egyik kezemmel odanyúltam, és megfogtam. Ahogyan megérintettem, jóleső érzés futott át a hátamon, és beleborzongtam. Ösztönösen simogatni kezdtem, miközben a nőt bámultam, aki még mindig nem vett észre. Váratlanul sóhajok törtek fel belőlem és egyre hevesebben vert a szívem. Már csaknem elmentem, amikor a nő váratlanul megfordult és meglátott.
– Te, mit keresel itt, te szemtelen kölyök?!
Képtelen voltam válaszolni, és elfutni is.
– Mióta bámulsz te engem?
Még mindig hallgattam, erre a nő kissé bedühödött.
– Válaszolj, de rögtön, mert felpofozlak!
– Én... én... — dadogtam, mert egyelőre semmi más szót nem tudtam kinyögni.
– Te? Te? Na beszélj már! Vagy megkukultál? Leskelődni azt igen, de beszélni, azt nem!