Hihetetlen történetem 5. - befejező - rész

Harmadik találkozásunk második estéje

A munkából „hazafelé” menet első dolgom volt, hogy telefonon felhívjalak. Megdumáltuk, hogy hol és mikor találkozzunk. Mivel nem kellett sietnem úgy döntöttem, hogy nem buszozom, inkább gyalog megyek. Így legalább szétnézhetek a városban, még úgyse jártam itt. A Szigethy úton baktattam és figyeltem a négysávos út kellően nyüzsgő forgalmát. Olyan tavaszi idő volt, amikor az embernek fogalma sincs, hogy is kéne öltözködni, mert a nap ugyan kellően felmelegít, de a levegő még mindig hűvös. Egyszerűen nem tudod eldönteni, hogy kabátban vagy anélkül lenne jobb. Számomra nem volt kérdéses, – mivel a napi pörgés és az a tudat, hogy este bulizunk egy jót, kellően fűtött – így a kabátomat a vállamra vetve sétáltam a szállásom felé. Éppen a Barátság park mellett haladtam el és az futott át az agyamon, hogy milyen kúúlság ez, hogy ezt a parkot nekünk nevezték el. Az egyik focipályán néhányan lábtengóztak egymással, a másikon viszont egyedül focizsonglőrködött egy srác. Megálltam és néztem, ahogy játszik. Különösen jól nyomta, nagyon jó lábmunkával, látszott rajta, hogy élvezi, amit csinál. Szerintem öt percet is eltöltöttem ott és csak bámultam, ahogy teszi jobbra-balra a lasztit. Ekkor hirtelen, mintha kívülről láttam volna magamat, amint a kerítésen kívülről sóváran bámulok egy srácot. Elszégyelltem magam. Nem is tudom miért, mert valójában a focizás miatt bambultam el és nem a teste miatt. – „Egy kívülálló tényleg láthatta volna úgy, hogy a srácot kukkolom? Mi van velem? Eddig a kosaras csajokat bámultad így! ” – „Á... teljesen hülye vagy, most is megnézem őket! Azért mert ezeket csináltam a haverommal, még nem vagyok meleg! ” – vívódtam saját magammal, de aztán gyorsan elhessegettem a gondolatokat és gyorsított léptekkel vettem az irányt a szállásom felé.
Ahogy megérkeztem levetkőztem, és bepattantam a zuhanyzóba. Egy nagy, széles zuhanyrózsa volt felszerelve, amiből szinte esőként hullott alá a kellemesen meleg vízfolyam. Nagyon jól esett, ahogy a testemen a fejem búbjától elindulva a mellkasomon, a hátamon, a fenekemen, a farkamon, az ágyékomon, a lábamon keresztül végigfolyt egészen a lábfejemig. Akkor eszembe jutott a múltkori együtt zuhanyozásunk, ahogy egymást kencéztük a tusfürdővel, ami felhabosodott rajtunk, és ahogy egymást tisztogattuk itt-ott.