Mozi

Laura izgatott volt a film miatt – én nem annyira. A kritikák szerint nem egy kiemelkedő darab és a jelek szerint mások is így gondolták. A terem szinte üres volt és egy szombat este ez intő jel. A mozi régi, bár jól karban tartott épület volt. Úgy tippeltem, hogy valamikor a nyolcvanas években épülhetett. Még felkapcsolt világítással is viszonylag sötét volt. A székek a ma megszokottnál jóval szélesebbek voltak – majdnem ketten is elfértünk volna egyben, de a felhajtható karfa ezt szükségtelenné tette. Arra gondoltam, hogy ha már a film nem fog magával ragadni, akkor legalább egy kis összebújásban lehet részem.

Feltankoltunk üdítőből és pattogatott kukoricából, majd bementünk. Laura egyenesen a leghátsó sor felé indult. “Talán egy kis tapogatásra készül a vetítés alatt. Talán pont ezért öltözött ilyen vadítóan. Ha ez a terve, benne vagyok! ” – gondoltam.

Ám úgy tűnt, hogy tévedek. A tömeg hiányában gyakorlatilag akárhová leülhettünk volna, de Laura nem húzódott el a folyosótól a sötétebb részbe, hanem a sor negyede táján foglalt helyet. Nem a legjobb hely összebújásra, de Laura kipirultsága és az, ahogy figyelte a többi néző helyet foglalását miközben kezét könnyedén a combom belső felén járatta mégiscsak valami készülődést jelzett.

A film nem volt korhatáros és a gyér közönség java részét gyerekes családok tették ki. Kifejezetten örültem neki, hogy jóval előttünk találták meg helyeiket. Még ha rossz is a film, inkább annak a párbeszédeit hallgatom mintsem üres gyereklocsogást a szomszédomból.

A leghátsó sorban csak egy tinédzser pár ült velünk és előttünk jó pár üres sor helyezkedett el. Eszembe jutott a csalódott arcuk amikor bejöttek és megláttak bennünket. Valószínűleg csókolózásra és esetleg egy kis egyébre készültek, de mi rossz helyen ültünk. A sor másik végéről jöttek be és nálunk közelebb ültek le a középhez, úgyhogy messzebb voltak a folyosótól mint mi. Oldalra néztem rájuk. Olyan tizennégy évesek lehettek. Szinte megsajnáltam a fiút amiért keresztülhúztuk a számításaikat. Láthatóan oda volt a lányért és ki hibáztathatta volna ezért? Biccentettem és ők visszaintettek. Kedvesen mosolyogtak, de most már biztos voltam benne hogy etyepetyére készültek. A lány izgatottnak tűnt, a fiú pedig bűntudatosnak. Jellemző. Még nem volt annyit nők közelében hogy tudja, hogy pont olyan könnyen beindulnak mint mi, férfiak.