Hihetetlen történetem 3. rész

Második találkozásunk
A második alkalommal a barlangfürdő előtt beszéltünk meg találkozót. Nem hétvégén történt, hanem egy hétköznap délelőtt, mert csak akkor tudtad szabaddá tenni magad. Szép tavaszias idő volt, bár kissé hűvös és szeles, de mégis ez a fuvallat érezhetően meleg áramlatot hozott magával. Nem kellet sokáig várnom rád, mert szinte pontosan a megbeszélt időben érkeztél. Egy könnyed baráti ölelés után már indultunk is befelé.
A strandon kevesen voltak, aminek örültünk is, mert egyikünk sem vágyott a tömegre. Nem beszélgettünk útközben csak lendületesen vettük az irányt az öltözők felé. Az öltözőben kissé szégyenlősen, kissé távolságtartóan öltöztünk át, annak ellenére, ami az első találkozás alkalmával történt. Lopva figyeltem, amikor átvetted a fürdőnadrágodat. Azonnal az elmúlt találkozásunk emlékei jutottak az eszembe. De te szinte rám sem hederítettél. Szótlanul indultunk a medencék irányába. Gondterheltnek látszottál, ezért nem is akartam nagyon jópofáskodni sem, de kíváncsiskodni sem. Úgy gondoltam, majd elmondod, ha olyan dolog. „Kinti vagy benti medencékhez szeretnél menni? ” – kérdeztem. "Bentre" – mondtad szűkszavúan és sebes léptekkel már kanyarodtál is az irányába, lépést tartani is nehéz volt veled. Kezdtem úgy érezni, hogy talán nem is volt olyan jó ötlet ez az egész találkozósdi, pláne nem itt a barlangfürdőben. Rengeteget agyaltam az első találkozásunkkor történteken, hiszen te is tudod jól, azelőtt sohasem volt ilyen kapcsolatom. Nem mondhatom, hogy nem volt jó, ami történt, mert az hazugság lenne. Sohasem éreztem olyan izgalmat, mint akkor, ott veled. És olyan dolgokat tettem, amit addig el sem tudtam képzelni, hogy megtennék egy fiúval. De valahol mélyen, a lelkem leges-legmélyén még mindig éreztem az ellenállást és egy kissé furdalt is a lelkiismeret.
Közben megérkeztünk a barlangnak ahhoz a medencéjéhez, melynek a plafonján apró csillagok százai világítanak. A szememnek szoknia kellett a sötétet. A kör alakú terem közepén egy kősziklasziget állt, melyet körkörösen padszerű ülőalkalmatossággal láttak el. A bejárattal szemközti szigetet megkerülve, annak háta mögé mentünk és akkor váratlan dolog történt. Amilyen tempósan, sietve, loholtunk a medence felé, ugyanazzal a vehemenciával a két vállamnál fogva a hátamat nekinyomtad a kőépítménynek és szinte ugyanazzal a mozdulattal húztad le rólam a fürdőnadrágot.