Különös játszma 2. rész

Éjfél is elmúlt, mire felébredtek. May ráérősen öltözködött, míg Cassandra hason fekve figyelte őt a kanapéról. Nem akarta elhinni, hogy mindez megtörtént. Legyűrte a gátlásait, ha ugyan valaha is volt, és valóra váltotta egy fantáziáját.

– Figyelj, Cassy, nem tudom, hogy te hogyan gondoltad, de ha valamikor úgy alakul, akár meg is ismételhetjük – mondta May, és az ajtó felé indult.

– Bármikor – mosolygott Cassandra és felállt, majd Mayhez lépett. – Tetszett, amit csináltunk. De tudnod kell, hogy ez az egész...

– Cassy, értelek – mosolygott May. – Tudom, mit akarsz mondani. Férjem van és a nagynénéd vagyok. Ebből nem lesz szerelem. De ha játszani akarsz, tudod, hol találsz!

Cassandra visszahuppant a kanapéra, miután becsukta May után az ajtót. Még mindig meztelen volt. Testén még ott érezte a másik nő illatát, de megérinteni már nem tudta a másik testét. May visszakocsikázott a házába, hogy lefeküdjön gyanútlan férje mellé.

Szeretett volna beszélni valakivel, de nem tudta, kit hívhatna fel most, ilyen későn. El szerette volna mondani Manfrednek, hogy megtette. Éppen most tette meg és az élmény olyan erővel hatott rá, hogy akár minden nap újra megtenné.

Egy hirtelen ötlettől vezéreltetve gyorsan felöltözött, és megigazította a haját. Kilépett a folyosóra, és szép lassan lesétált a földszintre. Senki sem volt már a hallban. Az éjszakai portás a fülkéjében üldögélt, és egy mini tévén pornót nézett, bár a rossz képminőség miatt erre csak a hangokból lehetett következtetni.

– Jó estét! – kopogtatott be Cassandra az üvegablakon, mire a portás kikapcsolta a tévéjét.

– Segíthetek? – kérdezte unottan. – Valami gond van?

– Szeretném, ha megnézne valamit odafent az első emelet hetes lakásában – mondta Cassandra. – Sajnos nem tudom megvárni a reggelt, hogy a karbantartó szemügyre vegye. Lehet, hogy nem is kell karbantartó.

– Nem az én hatásköröm – tiltakozott a portás.

– Nem tudok ezzel reggelig várni – sóhajtott a nő. – Csak annyit kérek, vessen rá egy pillantást, és ha úgy gondolja, hogy megvárhatom vele a karbantartót, akkor megvárom. Viszont ha sürgős, és nem várhatok, akkor önnek kell segítenie.

– Első emelet, hetes? – mormogta a portás. – Mindjárt megyek.