Különös játszma 1. rész

Cassandra Gaetani délután ötkor lépett be az irodaház kétszárnyú üvegajtóján. Mielőtt még belépett volna, gyorsan szemügyre vette a tükörképét és elégedetten nyugtázta, hogy a külsejével még mindig minden a legnagyobb rendben van. Erre nagyon büszke volt. Harminchat évesen is felvette a versenyt a huszonéves nőkkel. Tizenkét éves korától kezdve versenyszerűen táncolt és bár a versenyzést abbahagyta, mikor elkezdte az egyetemet, a tánc még mindig az élete részét képezte.

Jobban szerette volna, ha most is egy táncórára kellett volna mennie, de ezúttal a kiadójával találkozott. Cassandrát a kiadó igazgatója hívta be, hogy egy új regényről tárgyaljanak. A nőnek voltak ötletei, de egyiket sem találta annyira erősnek, hogy papírra is vesse őket. Manfred viszont azt akarta, hogy a lehető leggyorsabban egy új sikerkönyv lásson napvilágot. Nem mintha Cassandra nem ezt szerette volna, de tanácstalan volt. Az ötleteit sablonosnak, elcsépeltnek érezte. Tudta jól, hogy a szerelmi szálakat már minden író ezerszer és ezerszer átcsomózgatta, és számára már nem maradt túl sok újdonság ezen a téren. A nagy családregénye, a Koldusok virágai hozta meg számára az igazi, elsöprő sikert, ami után már bátran nevezhette magát írónak. Addig csak kezdő volt. A rózsaszín lányregényeivel és a novelláskötetével nem állhatott be a nagyok sorába. A Koldusok virágai óta azonban nem sikerült újra igazi ütős könyvet kiadni a kezei közül. Csak a szerelmes, könnyes, néha történetek jöttek és ezt már ő is és Manfred is megelégelték.

– Add elő, mid van! – szólt kedélyesen Manfred. – Hallani akarom, hogy mi jár a fejedben mostanában!

– Semmi olyasmi, amit ne írtam volna már meg – felelt. – Csak a lerágott csontok.

– Abból elég volt, ezt tudod te is – bólintott a férfi. – Valami új kell. Valami átütő. Olyasmi, ami még nem volt.

– Hogyhogy?

– Egyszerű! – legyintett Manfred. – Olyasmit kell írnod, amihez eddig hozzá sem nyúltál. Volt itt szerelem, ármány, , féltékenység, boldogság, és minden elképzelhető finomság, kivéve egy valamit. Mi az?

– Mondd meg te! – vonta meg a vállát Cassandra. – Szerintem te tudod, nekem viszont nem jut eszembe.

– Szex – szólt a férfi. – A szexről eddig nem írtál. Na jó, a Koldusok virágaiban volt egy-két szex jelenet, de nem több, mint Follet Katedrálisában. Én viszont azt szeretném, ha jóval több lenne. Szex, szex és szex.