Aprócska történetek 2. rész

Szép kora nyári nap volt. A madarak vígan csicseregtek, a nap ezer ágra sütött, és a nagyváros zajától egyre távolodott a két autó. Az elsőben egy lány ült, térdig érő kabátban, hosszú fekete csizmában, haja lazán feltűzve. Autója vígan falta a kilométereket, mintha sejtette volna, mi fog történni. A második autóban egy fiatal férfi ült, zenét hallgatott, és közben azon gondolkodott, vajon hova mennek...
Előző nap a lány nagyon titokzatosan viselkedett. Felhívta őt, majd bemutatkozás nélkül közölte vele, hogy mikor és hol fog várni rá, s hozzátette, hogy az autóból ne szálljon ki, hanem kövesse őt, s lecsapta a kagylót.
Amikor elérkezett a találka ideje, a férfi pontos volt, s a nő valóban várt már rá. A nő kis autója gondolkozás nélkül elindult, így a férfi követni kezdte.
Már régen kiértek a városból, s most rétek és dombok közt furikáztak. A kellemes melegben mindketten leengedték az ablakokat, és élvezték a friss, meleg levegőt. Egy idő után a nő letért az útról, és egy keskeny földúton az egyik domb tetejére hajtott. Ott megállt, és intett a férfinak, hogy állítsa le az autóját.
A csomagtartóhoz lépett, és elővett belőle néhány dolgot. A férfi ekkor kezdte el sejteni, mi volt jövetelük célja. A nő kellemes zenét tett az autó magnójába – Sade: Lovers Rock –, az ajtókat nyitva tartotta, és leterítette a pokrócot a földre. A kosárból előkerült a , poharak, és némi friss eper, meg persze a tejszínhab. A nő nem szólt egy szót se, s jelezte a férfinak, ő se tegye.
Kinyitotta a , majd lassan elkortyolt egy pohárral, miközben csak nézték egymást. Az ujjaival kérte a férfit, hogy feküdjön a pokrócra, majd mikor ez megtörtént, lassan el kezdte mozgatni a csípőjét a zene ütemére. A férfi közben a kortyolgatta, és zavartan körbekémlelt, vajon csak kettesben vannak – e. A nő kezdett beleérezni a zene ritmusába, majd lassan leengedte a haját. Ahogy a hatni kezdett, elkezdte kigombolni a kabátját. Mikor a vállán lassan lecsúsztatva elővillant a fehérnemű, a férfit kezdte szorítani az ing nyaka. A nő ott táncolt előtte egy sötét zöld baby – dollban, a természet lágy ölén, hol bárki megláthatta volna őket, és a selyem fehérnemű vidáman csusszant a feszes testen. Látni engedte a gyönyörű dombokat, s az előre meredő mellbimbókat. A nő teste érzéki volt, finom barna bőrén csillogtak a nap sugarai.