Az érett gyümölcs

Előfordul, hogy két ember, akik évek óta ismerik egymást, sőt, együtt dolgoznak, s családostól összejárnak, soha nem váltanak egymással egy-két mélyebb emberi szót. Közömbösen élnek egymás mellett, ha találkoznak érdektelen témákról beszélnek, egymás iránti személyes figyelmet soha nem váltanak ki. Ám néha az is előfordul, hogy ezt a közönyt drámai események feloldják, gyökeresen megváltoztatják.

Történetünkben valami hasonló dologról lesz szó. Négy emberről, pontosabban két házaspárról mesélnék, akik amolyan hétköznapi emberek, semmi különleges nincs bennük. Sorsuk, mint minden emberi sors, természetesen egyedi, tele van olyan eseményekkel, amiért valamennyien érezték már úgy: ilyesmi mással nem történhet meg, ez aztán igazán regénybe illő történet. A kívülállók számára ezek az események legtöbbször nem ugyanazt jelentik, s ezért nem ugyanolyan érdekesek, mint annak, aki ezeket már egyszer átélte... Ezért aztán nem is lesz belőlük regény, legfeljebb egy meghitt beszélgetés témája.

Az események szempontjából mindkét házaspárból csak az egyik fél tekinthető főszereplőnek: Mihály és Zsuzsa. A másik két ember, Márta és Marci, inkább szenvedő hősei a történetnek, bár ők erről mit sem tudnak, hisz az események – mint általában – nem a szemük előtt játszódnak le.

Mihállyal kezdjük a bemutatást, evvel a bohém, alig negyven éves férfivel, aki történetünk idején vállalkozóként éli életét. Szereti munkáját, szinte hobbiszinten vállalkozik, a munka teljesen kitölti gondolatvilágát. Olyannyira, hogy a körülötte változó világból nem is érzékeli, hogy míg ő versenytárgyalásokrajár, és ajánlatokat készít, közben az ország politikailag átalakul, apró lépésekben megszűnik a pártállam, s már nem csak a standokon megjelenő könyvek, újságok jelzik a pluralizmust, de pártok alakulnak, s csendben megdől a megdönthetetlennek hitt világrendszer. Emberünk nem látja, hogy az NDK visszatérése a német nemzet testébe nem csupán azt jelenti, hogy cégének megszűnt néhány munkahelye, hanem azt is: ez egy történelmi átalakulás kezdete. Később, baráti társaságban néhányszor elsütötte azt a történetet, hogy volt egy orosz tanácsadója, aki segített külföldi munkákat szerezni, s gazdasági tanácsokkal is ellátta. Nyilván a KGB idetelepített embere volt, aki komoly gazdasági kapcsolatokkal (is) rendelkezett, de Mihályt ebből csak az érdekelte, hogy általa könnyebben kötött üzleteket. A pasas egyszer így szólt: