Gazdag Shavo 1. fejezet

Rajtam volt a sor, hogy a csodás, megnyugtató szavakért, amelyeket a fülembe suttogott, megjutalmazzam. Lassan széthúztam a selyemköntöst, ő azonban nem bírta ezt kivárni. Lerántotta a vizes karomról, elé tárult az áttetsző kombiné, amely rátapadt a testemre, és ez a látvány különös arckifejezést eredményezett. Vágyódást, őrült óhajtást láttam. Megragadta elöl a finom anyagot, ököllel megcsavarta, és egy gyakorlott mozdulattal letépte rólam. Cafatokra szakadt az a gyönyörű holmi. Megijedtem.
– Elég ebből! Hallod? Egy percet sem vagyok hajlandó tovább várni.
Látni akarlak! Most pedig meg foglak kapni. Nem tudsz tovább távol tartani magadtól. Mit gondolsz, meddig húzhatod még az idegeimet? – vágta hozzám a szavakat fújtatva, parancsolva. Más hanglejtése volt.
Erőteljes. Te jó isten, micsoda szenvedély és szemtelen öntudat. Megadtam magam. Meg kellett adnom magam neki. Nekidőltem a falnak, ő meg belemerült a látványba. Vett egy igen határozott, mély lélegzetet, rámeredt a kebleimre, amelyeket már ki tudja, hányszor elképzelt maga előtt.
Megragadta, csókolgatni kezdte, majd a nagy kezével megmarkolta a popsimat, és a lágyékához húzta. Aztán hirtelen megfordított, és átfogta a teljes testemet. Markolászta a mellemet, csókolgatta a nyakamat, hátrahúzta a fejemet, és úgy nyalogatta az ajkaimat.
– Okos kislány. Tudod, hogy már vége van, úgyis tudod... Ó, istenem, de gyönyörű vagy – sóhajtotta, de azt is birtoklón. Hát igen, a legősibb motiváció hajtotta, megállíthatatlan volt. Olyan tempóban haladtak az események, ami kissé ijesztő dolgokat vetített előre. Lecsúsztatta a kezét, és izgatni kezdte a vaginámat. Szinte azonnal bedugta az ujjait, egyet, majd kettőt is. Óóó. Hogy teheti ezt velem? Meg akartam fordulni, hogy kissé megnyugtassam. Gondoltam, lassan leveszem az ingét, de nem engedte.
Ereztem: igencsak élvezi, hogy most már az övé leszek, de egyben túlontúl önzőnek is tűnt minden mozdulata. – Shavo, kérlek! Lassabban!
Meg sem hallotta. Zihálva szorított magához, mániákus hangulatban volt. Ijedten próbáltam figyelmeztetni, de befogta a számat. Kirántottam a fejemet a kezéből.
– Shavo, kérlek, lerohantál! Hallod? – szinte kiabáltam. Fújtatott. Aztán egyre mélyebben vette a levegőt, csillapítva ezzel magát. Megértette.
Magához ölelt, percekig csak tartott így.
– Jó, legyen. Igazad van! Ne így csináljuk! Gyere, babám, menjünk be a szobába. Kefélni akarok veled.
– Kefélni? – fordultam hirtelen felé.