Másfajta erotika

Néha a sors, amit sok néven szoktak emlegetni, különös meglepetéseket tartogat. Egy ilyen meglepetés volt Márk is. Gina barátnőm egy unalmas reneszánsz estre cipelt magával csak hogy ne menjen egyedül. Nyugodt melankóliával pengették a lantokat, én meg éreztem, hogy lassan a falra mászom. Intettem Ginának, hogy „bocsi, dolgom van”, és igyekeztem diszkréten elsomfordálni.
Az ajtóban viszont szinte szó szerint belebotlottam egy magas, sötét öltönyös pasiba.
– Hová ilyen sietve, hölgyem? – kérdezte egy sármos mosollyal.
Felvettem a magabiztos üzletasszony álarcomat és szemrebbenés nélkül feleltem:
– Sajnos mennem kell, bár lenyűgöző az előadás. A cd-t viszont már meg is vettem. – hazudtam.
Felsegítette a kabátomat és talán véletlenül vagy talán akarattal a keze végigsiklott a meztelen vállamon. Beleborzongtam, és ezt nem tudtam az üzletasszony álarcommal leplezni.
Elém állt és elzárta a kijárati ajtót. Egyenesen a szemembe nézett és rajtam megint végigszaladt a borzongás. Amikor valami felizgat, libabőrös leszek és ez sajnos nagyon látható is. Valószínűleg ezt észrevette és tetszett neki, mert továbbra is engem fürkészett a nagy fekete szemeivel.
– Találkozzunk holnap. – mondta.
– Sajnos nem lehet. – feleltem gondolkozás nélkül. Valami ürügyet próbáltam kitalálni, hogy tőlem telhetően udvariasan kimentsem magam, de semmi nem jutott az eszembe. Még mindig felháborítóan izgatóan bámult és éreztem, hogy lassan újra borzongani kezdek.
– Rendben. Akkor holnap ötkor a botanikus kertben. – mondta határozottan.
– Sajnos nem érek rá. És most is mennem kell. – mondtam, majd kikerültem őt és kiléptem az ajtón.
– Várni fogom. – szólt utánam. Nem néztem vissza rá, de ez az utolsó mondta sokáig visszhangzott a fülemben.

Másnap öt után öt perccel ott álltam a kolozsvári botanikus kert kapujában. A franc tudja miért jöttem el. Egész nap dilemmáztam, hogy igen vagy sem, jönni vagy nem jönni. Aztán háromnegyed ötkor hívtam egy taxit és itt vagyok. Mi van, ha felültetett és ő nem jön el? Még a nevét sem tudom. Egy szép fekete szemű, sötét öltönyös pasi, aki unalmas reneszánsz koncertre jár és felháborítóan magabiztos. Ennyit tudok róla. Nem sok.