Utánzás

Carolyn lehalkította a TV – t és hegyezte a fülét, de sem a húgát Anna-t, sem annak barátnőjét Katie-t nem hallotta. Pár másodpercig figyelt, majd felsóhajtott. Ilyen hosszú csend sohasem jelentett jót. Felállt a kanapéról és a lányok keresésére indult. Péntek este volt és bébiszitterkedésre kényszerült. Ingyen. De remélte hogy nyáron pénzre tudja majd váltani az édesanyja ezirányú tartozását, amikor a barátnőjével a tengerpartra megy.
Amy máris hiányzott neki. A szüleik persze nem tudták, hogy jó egy éve többek mint barátnők, így minden további nélkül el fogják engedni őket. Jó lett volna ha Amy itt van. A fiatalokat leültették volna dvd – t nézni és elvonulhattak volna a szobájába. Carolyn elmosolyodott ahogy elképzelte szőke társnőjét az ágyán. Azután felsóhajtott, emlékezve arra hogy Amy a hétvégén nincs otthon. Az ágyában ma este nem egy szőke lesz, hanem csak az évek óta használt, jól bevált párnája amit a combjai közé vehet.
Kopogtatott Anna ajtaján, majd bedugta a fejét.

– Szent isten! Mit csináltok? – kérdezte döbbenten a látványtól.

Pislogott párat, de a jelenet az ágyban nem változott. Két meztelen lány összefonódva és megmerevedve a hirtelen megzavarástól. Katie Anna csípőjén lovagolt és hozzá dörzsölte magát. Még ha az elméje nem is akarta elfogadni, Carolyn tisztában volt vele, hogy mit csinálnak. A testüket borító csillogó verítékből ítélve ráadásul elég régóta csinálják.

– Mi az ördögöt csinálsz Anna? – kérdezte.

Katie lemászott a húgáról és egy párnával takarta el magát. Úgy tűnt hogy mindjárt sírva fakad. Carolyn értett a testbeszédből és azt mondta:

– Nincs semmi baj... csak beszéljük ezt meg!

– Ne mondd el anyának! – kérte Anna, aki közel sem szégyellte magát annyira mint barátnője. Még csak meg sem kísérelte eltakarni magát.

– Ha te nem mondod el, én sem. – folytatta a lány.

– Pontosan mit is nem mondasz el? – kérdezte homlokát ráncolva Carolyn.

– Amy-t. – felelte Anna.

– Mi van vele? – érdeklődött óvatosan Carolyn.

– Ne haragudj rám! – mondta Anna apadó magabiztossággal.

– Semmi baj... mesélj csak!

Carolyn biztos volt benne hogy a húga tudja hogy ő és Amy szeretők, csak arra volt kíváncsi hogy honnan.

– A szekrényedben voltam. Tudom hogy azt mondtad hogy ne menjek a szobádba... Kérlek ne haragudj!